Tegnap este az álom manócskám elment csajozni, és hosszú kimenőre sikerült. Úgyhogy addig hagytam, hogy a gondolat manócska ismét kiélje magát, szóval…ne akarjátok tudni. :D:D:D:D
2 óra magasságában végre viszontláttam Manópajtást, inkább nem csesztem le a késői hazatérésért, még a végén megbüntet, és nem kapok az álomporból… Szépen mosolyogtam rá, megkérdeztem jól érezte e magát, és hozzá tettem, ha nem bánja, szórjon már az álomporból rám, mert aludni szeretnék…végül megszánt.
Reggel kezdtem egy késve keléssel…de nem akár milyen késve keléssel..etetés nélküli késve keléssel..szóval, ha reggel 6kor lenne valami feladatom, akkor ahhoz képest kelnék késve, ha pedig 10kor, akkor ahhoz képest. Hiába, a jó alvóka átka – nincs feladat, nincs ébredés. :D
Újra kevés a Gaia, így újra összevont morning spotok vannak. Ma olvastunk. Nem, most nem voltam olyan bátor, mint múltkor, hogy elkezdjem… sőt, most valamiért még ideges is voltam. Az a baj,hogy nem tudom minősíteni magam – de minek is kellene?! - , a környezet meg tisztelet teljes, szóval Ők sem minősítenek. Így fogalmam sincs, hogy sikerült. Wendy leállított – s nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert: elég, vagy mert annyira rossz, vagy mert hallani a hangomon, hogy most kimondottan ideges vagyok, és a róka – rudival küzdök. (és hogy a naivitásom elő vegyem: ezt észrevette, és kímélni akart….:D) Rejtély marad. :D De a rejtélyeknek is meg van a varázsuk…és azt képzelek bele, amit akarok. :D
- és most egy kis éneklés következik, utána folytatom. :D
Morning spot után, végre meg tudtam, mi a mai napi munka: Konténer! :D:D Háhá, tökéletes. Elmentem átöltözni. Mikor visszaértem, kiderült, a flexemet valaki kinyírta, így Bobby-nak van egy útja Hull-ba, egy újabb gyöngyszemért. Kicsi konténerekkel kezdtem volna (ráadásul akadt egy – két félkész), de Rolf szólt neki, hogy nagyot kell csinálnom, úgyhogy nekiálltam: Eltüntetni a tönkrement matricákat róla,meg kipakolni belőle a zsákokat, amik benne maradtak..és így telt a délelőtt. Kicsit előredolgoztam, szóval majdnem az összes konténerről eltávolítottam a matricát, és kipakoltam belőlük. A „kiválasztottat”, meg előkészítettem, hogy csak flexelni kelljen. Ebéd, picuri netezés…aztán megérkezett az új masina. Olyan széééép. Úgy örültem, mint a Ps (Play station – remélem jól írtam…és nem, nem akarok netet használni…de ha akarnék sem tudnék, mert nincs :D:P) rajongók egy új játéknak..vagy magának a masinának. :D Mint egy gyerek…:D
És nekiálltam, és csak csináltam, és csináltam, tetőtől talpig mocskos lettem, és azt vettem észre, mosolygok, meg Énekelek….de később kiderült, újra csiripelek, mert Rolf megjegyezte egy pillanatban, hogy miért nem énekelek. Kicsit értetlenül néztem rá, mire elmagyarázta, mint jelent az a szó, hogy sing. Mondtam neki,hogy tudom mit jelent, de inkább nem folytattam, mert már gyakorlatilag hátat fordított…pedig mondtam volna neki, hogy azt nem értettem, miért kéne énekelnem, de rájöttem, hogy arra gondolt, hogy eddig énekeltem, és hogy miért hagytam abba. Mindegy. A lényeg, hogy rendbe voltam. A konténer csiszolás „visszahangolt”. Csak még az emberi kapcsolatok..meg a kommunikáció… nah, ott még akadtak azért bakik, de nem olyan vészes, mint mondjuk 2 napja volt, és már mondjuk nem mindenkire igaz..csak a nagy többségre. Akik közel állnak, azokkal megy.
Annyira belemelegedtem a csiszolásba, hogy olyan szinten eltávolítottam a rozsdát, hogy lyukakat csináltam a hatalmas kék csodára. Szóltam Bobbynak, hogy hát ez van. Káromkodott egy sort, Én elvigyorodtam, és közöltem vele, hogy van egy ötletem. Kérdi:mi az? Mondom: a lyukacskákra matricát rakok, és lefestem. „Briliáns”, minősítette ötletemet, és tovább is állt. Nos, ez még jobb kedvre derített…:D
Folytattam, és azért szeretem a nagy konténereket, mert fel kell mászni a tetejére, hogy le tudjam csiszolni..ez a legeslegeslegjobb rész…meg a belseje, amikor totálisan szét van rozsdásodva…hihi, nem tudom mi van velem, de imádom, amikor kihívás van benne…:D:D:D Szóval meg van a két favorit munka: Konténer átváltoztatás– fizikai, és co-driverkedés – szellemi. Tökéletes, ettől a felismeréstől még boldogabb vagyok…:D:D:D
Szóval, bár nem volt időm festeni,csak a konténer alját (alját – alját)és a másik alját (belseje alját) :D, nem bánom. Jót tett..és holnap folytathatom. És már nem érdekel, mennyit csinálok, mert azok csak számok….(Kis Herceg…..nagyon érik már!!)
Picit előbb utamra engedtek, így gyorsan lezuhanyoztam. Fura volt, mert úgy éreztem, nem engedi a víz, hogy kibújjak öleléséből, szinte 10 karral marasztalt, és alig bírtam meggyőzni, hogy másnak is kell meleg víz…úgy éreztem, legalább háromnegyed órát ott töltöttem, és kiderült, 10- 15 perc alatt végeztem. Szóval, mindenki nyertes lett a végén, mert Én úgy éreztem, 45 percet álltam alatta, de a valóságban nem pacsáltam el sok-sok meleg vizet. :D Tökéletes. Bár tudatosan is meg tudnám nyújtani egy – egy perc hosszát. :D:D:D
Ruhát öltöttem, táncikáltam…aztán körbe néztem a szobámba, és rájöttem, hogy sürgősen meg kell keresnem Henry-t. (Henry a porszívónak a neve.) Elindítom, nem igazán szív. Oké, pont Durhamba merült fel bennem, hogy még sosem cseréltem porzsákot. Akkor eljött az ideje…logikai játék 1. Hogy férek hozzá a porzsákhoz? Rájöttem, szétkaptam a porszívót, de a zsák félig üres volt. Aham, nem ez a baj. Visszacsináltam mindent. Letekertem a csövet..szív rendesen. Aham, akkor a másik végénél lesz a baj. Leszedtem a porszívó fejet, és olyan, de olyan dzsuva esett a szőnyegemre. Porcicacsalád, stb...de utána tökéletesen működött a drágám… úgyhogy tiszta a szobám..megint. :D
Burkolás. Komolyan, egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem megyek, de mivel minden cuccom az ebédlőben maradt (táska, lepi…), így nem volt választásom. De nem bántam meg. :D
A vacsi bakija annyi volt, hogy a végére hagytam egy különlegesnek tűnő falatot, és nem tudom, milyen fűszer volt benne, vagy mi történt azzal a falattal (a vicc, hogy a falat másik felével semmi baj nem volt, sőt, nagyon is finom volt, ezért raktam félre), de valami brutálisan gyomorforgató íze volt. Ízlelő bimbóim visító görcsben törtek ki, és az első próbálkozásom, ami egy cikk alma, majd egy narancs volt, elvesztett csatának tűnt. Aztán jött a következő kör: Sajtkrémes kenyér. Na az már megállta a helyét…
Ezek után, miután doromboló cicává váltak ízlelő bimbóim, elbambultam. De nem egyszerűen. Még mielőtt megszereztem volna a jogsit, az előtt voltak ilyen durva bambulásaim…amikor vagy azért ébredek, mert valaki hozzámér – és anno néha jóformán ütni kellett -, vagy mert befejeződik a „story” a fejemben. Nagyon durva. Totálisan egy másik világba vagyok, olyan, mintha fizikailag is máshol lennék. Már volt egy – két ilyen, mióta itt vagyok…(és egy történet a bambulás alatt, vacsi közben született: Ki találjátok melyik?:D:P) Hmm..érdekes, nem tudom, miért van ez. Eszembe juttatja a koleszos éveket, amikor drága szobatársaim kifirkálták a fejemet…. Kifirkáltak és otthagytak… én feleszméltem, aztán mentem az utamra…mit sem sejtve.
Aztán ezt tudatosan, mielőtt elkezdtem volna jogsira járni, szépen lassan kiiktattam az életemből… de most nem akarom. Szeretem. Néha csak úgy jönnek az események a fejemben, néha pedig tudom alakítani. Tök izgi. Csak ha elbambulok, nem tudom, hogy bambulok, és nem tudok tudatosan kikerülni az állapotból… ha ezt a részét megtanulnám…
Aztán cigi szünet, egy rövid beszélgetés, ahol szembesülnöm kellett azzal, hogy néha elkerülhetetlen, hogy ne bántsd a másikat. Semmi mással, csak egy Önfelvállalással, ami egyben döntés is.
Hmm… Tényleg nagyon ideje annak a Kishercegnek…
Ezek után pötyögtem egy kicsit, miután elkezdődött mögöttem a zene-bona. Persze csatlakoztam. Énekelgettünk, aztán jött a tea – szünet. Fellestem a netre, és pont megláttam Mel kiírását: Hiányolta a hétfői éneklős estét. Hát írtam neki, hogy van e kedve Skype-on csatlakozni. És volt. Így történt, hogy egy számítógéppel bővült a zenei kör, „amiben” Mel és Susana ücsörgött. Még egy pillanatra Ana is feltűnt a képernyőn. :D
Befejeztük, Tommal dumcsiztunk egyet még,visszajöttem a szobába, aztán pizsit öltöttem, és gondoltam meglesem, elmentettem e azt, amit pötyögtem. Szerencsémre igen… így befejeztem.
00:13… remélem ma nincsen kimenője az Álom Manómnak. :D
Ölelés nektek!
Jah, és egy fontos dolog: KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, aki idejét nem sajnálva, elolvassa a történeteimet! :D
