A fáradtság már napok óta a kimerültség pisztolyával fenyegetett. A fejemhez tartotta, s tudtam, elég egy apró hiba, és a meghúzza a ravaszt….
10 órakor tudtam felkelni. Nem, egyszerűen nem ment előbb. Igen, az ébresztő csörgött…de semmit nem ért. Nem volt harc sem. Egyszerűen csak aludtam, s háromnegyed 10 magasságában kinyitottam szemem. 15 percen keresztül csak feküdtem, és néztem a plafont, Happy-vel a mellkasomon. Üres volt fejem…
Összeszedtem magam, kabátot vettem, felhúztam a gumicsizmám, és indultam 3 óra késéssel kiengedni a csirkéket, meg enni adni nekik. Kiléptem, szakadó eső. Nem baj, a bicikli…aham, a bicikli a konyha előtt maradt…akkor séta….mire oda értem, csurom vizes voltam, és csak gratulálni tudtam magamnak, hogy annyi eszem sem volt, hogy a nagy, sárga esőkabátomat felvegyem. Nem baj, megérdemlem, ez a bünti a felelőtlenségemért. :)
Mindenki megkapta a kései reggeliét…És csodák csodájára, mindenki túlélte. : D A kacsák vizét bár tegnap reggel cseréltem, borzasztó állapotban volt, nem volt szívem úgy hagyni, pedig csábító volt a gondolat, hogy ne foglalkozzak vele. Nagyon csábító….A vége az lett, hogy telibe öntöttem magam a szaros-sáros vízzel. Úgy is ki akartam mosni a pizsimet, legalább esélyem sincs elodázni.
Én is bekaptam pár falatot, bár maga az eldöntése, hogy mit egyek több időbe telt, mint azaz egy szelet kenyér megevése… :D
Visszatekertem a szobámba,s már nem esett. Aztán ahogy el kezdtem kiválogatni a szennyest, meg rendet csinálni, kisütött a napocska is. :D
Meg is jött az ihlet a takarításhoz. :D Portörlés, tükrök, porszívó és ABLAK. Ez új, de ahogy néztem a napsütést, megláttam mennyire mocskos. Bár tény, hogy csak az alsó részét takarítottam meg, , meg csak az egyik ablakot – a másik be van fóliázva - , de azt kívül belül. Szóval fejmagasságig kilátok, felette meg nem. De ma pihenő nap van, és ennyi esett jól. :D
Porszívózásról jut eszembe, hogy a nagyobb szobát is ismét felporszívóztam. Esélytelen, hogy Én ennyire piszkossá tegyem, ráadásul az egész szobát. Aztán rájöttem, hogy valaki – valamit keresett, mert Se kuka, se mini tükör. Jah, egyiket sem nyúltam be, csak használtam. Gondoltam, ha majd beköltöznek ide, nekik is legyen. Na, már Nekem se és Nekik se lesz. (Pedig annyira ügyesen ment már, a nem kell mindent begyűjtened, nem attól a tiéd dolog… de a leckék ettől szépek. )
Oh, meg jut eszembe, Dávid ügyködött itt a héten. De akkor is bejárkál valaki, mert múltkor a villanyt sem kapcsolta le. :D Most azért örülök, hogy tudom zárni a szobám. – Hála, Almunak! – Hmm, lehet Ő azért IS jött, hogy nekem saját szobám, biciklim, és kulcsom legyen? Ő is egy angyalka volt, az Én életemben!….<3
Szóval, most fél2 múlt, mosás megy, és nekem illatos – tiszta szobám van, ahol majd olvasok egy nagyot délután, aztán estefelé meg netezek kicsit. Csak most olyan jól elvagyok. Mamusz, és hála Mamzinak és Papeskunak, akik elküldték nekem a snowboardozásnál használt alá öltözéket. Nagyon meleg, és kényelmes… Annyi van, amivel kötekedni tudnék, ha akarnék, de persze Én nem teszek ilyet, így csak megemlítem, hogy mivel nem kötekednék soha. :D
A lényeg: Férfi verzió, és a biciklin befúj a szél a csúnyámnál…:D:D
VEERRRIIII NÁÁÁÁJJJJSSSZZZZ :D Most volt voltam a cuccaim egy részéért a mosó konyhába, és rá kell jönnöm, hogy ez a szárító masina egy csoda. Ha nagy leszek, és sok pénzem lesz, nekem is lesz ilyen. :D
Rájöttem, ha nem csak begyűröm, hanem kirázva rakom bele a cuccost, olyan, mintha vasaltam volna. Nekem találták ezt ki. :D Bár kíváncsi leszek, mert az ágyneműt nem igazán tudtam kirázni, olyan nagy, és erő sincs hozzá már a karomban. Illetve, lenne, ha akarnám. De nem akarom. :D Ma NEM. (Meg mondjuk, már belehajtogatom a táskámba a ruhát, nem belegyűröm, mint valamelyik nap, amikor mostam. Nagyon fáradt voltam, és nem igazán használtam az agyacskámat…)
Amúgy nagyon vicces, nap közben hogy megy itt a mosás. Konkrétan egymás cuccait szedegetjük ki a gépből. Még jó,hogy mostam valamelyik nap, így csak 2 adagom van, és ezek is inkább „extrák”. Ha sok van, kb. 4-5 perccel előbb kell érkezned, minthogy lejár a masina. De egy szavam nincs, már Én is ezt csinálom. Eleinte, jajj, nem tudom, akar e még mosni, nem nyúlok hozzá, majd visszajövök később… Most már? Hopp, 1 perc van hátra? No azt megvárjuk, addig keresünk egy kosarat, amibe bele tudjuk tenni a cuccost. Lejár, kipakolom a cuccost, és bepakolom a sajátomat. Hiába, az erősebb kutya b… . Veronika ébredezik bennem. Ő már csinálja, és kinyitja a száját. Most jövök rá, mennyire gyermeteg tudtam lenni. Önismeret, sokadik felvonás. Élvezem.
Hát, a mai nap, egyelőre ennyi. Tervem még van, majd meglátjuk mi lesz belőle. :D
Ha igazán írós hangulatba lennék, lenne egy mese történet ötletem. A story röviden tömören lényegében ugyan az, mint minden happy end-es Walt Disney mese, csak annyi, hogy a gonosz most szomorú fűzzé varázsolta a királyfit, és 100 csókot kell kapnia hogy átváltozzon, illetve hogy a lelke kiszabadulhasson a fából…. még nem kerek, de valami ilyesmi. És igen, a reggeli etetéseim ihlették. Mindig elsétálok Hvala mellett, és megpuszilom egy bizonyos helyen, az egyik ágánál. Itt nincs durva kéreg, és van rajta egy pici repedés. Mintha a szája lenne. Mindegy, beteg vagyok. :D
Ami miatt kipattant a fejemből a mese, hogy ma duplán kapott puszit a kicsi fám, és bevillant, hogy mi fog történni a 100. puszinál, és vajon mennyit adhattam már neki. :D
Váááááááááá!!! Képzeljétek el, melegszik a radiátor!!!!! :D:D:D:D:D Úgy vettem észre, hogy gondoltam egyet, csinálok egy koktélt magamnak, hogy tényleg minden raktáramat feltöltsem holnapra, mert folytatom a konténerkedést elvileg. A vizes flakonom, az ágyamnál van, az pedig nem messze a radiátortól. Lényeg, hogy meg sem lepődünk, hogy kiborítottam a vizet, és ahogy sepertem a vizet az egyik kezemmel, neki támaszkodtam a másikkal a radiátornak, és langyos volt!!! :D
Megnéztem a másik ablak alatti radiátort….ismét naiv voltam… De legalább egy működik!!!! :D:D
A régmúltról:
Péntek reggel már meg akartam halni. De konkrétan. Persze csak vigyorogtam, de már az sem volt az igazi, energikus vigyor. Nagyon nehezen keltem, hideg volt, és nem vágytam másra, csak még egy óra alvásra…vagy arra, hogy valami mást csináljak, valami olyat, ami nem úgy zabálja az energia készletemet, mint ez. :D
Morning spot-on csoportos fejösszedugás volt, olcsó játékkészítési ötletek céljából. A csoportomnak felvetettem a kukorica leveles témát, hogy lehet abból babát, virágot meg miegymást készíteni. Megcsapott némi sikerérzet, főleg, hogy Mónikát lökdöstem, hogy Én biza ki nem megyek a táblához, ha nem muszáj, és Ő elmondta, hogy az Én ötletem volt.
Na ezt megízlelgettem, aztán jött egy pici feketeleves. Éppen annyi, hogy le tudd nyelni, de megússzál egy jó nagy hányást.
Nekiálltam, hogy akkor átrendezem a terepet, mert muszáj vagyok bent festeni, mert az időjárás nagyon szeszélyes.
Igen, itt az Ősz is nagyon – nagyon szeszélyes. Nem tudom, hogy most otthon is e, de ugyan olyan hisztis „ribizli”,(Ősök mindig ezt használták, mikor kicsi voltam…és Én nem értettem, csak megláttam a nénit az út mellett, és mondtam: Ribizli…:D)mint a Tavasz otthon.
Az Ősz, és a Tél nekem Férfi jellegű, a Tavasz és a Nyár pedig Női. Tehát furcsa, nem találkoztam még olyannal, hogy egy napon belül, égessen ronggyá a nap,meg lássam a leheletem a levegőben, és a kettő váltakozzon, úgy 2 óránként. Mint most is, eddig sütött a nap, most már megint minden szürke.
De jött, Bobby, a megmentő, és a targonca kocsival hamar átrendezte a terepet. Imádtam érte. Aztán a másik raktárrészen kezdett el dolgozni, a nagy fehér zsákokat pakolták rendszerbe Paul-al. Képtelen voltam kinyitni az ajtajukat a konténereknek. Van egy fajta, ahol rájöttem, hogy be tudok nyúlni, és egy kalapáccsal odavágok, és már nyitva is van, de ezen semmilyen kiskaput nem találtam.
Szóltam hát Bobbynak, hogy a lesz egy kis szabad ideje, segítsen, mert bajban vagyok. Azonnal jött. És kb. úgy éreztem magam, mint egy tudatlan hülye picsa, mert nekem esett, hogy rendben van, Ő nagyon szívesen segít, de ha Ő nincsen?és ha Rolf sincsen?
Istenem, a pasik ugyan olyan szeszélyesek, mint a Nők, csak nekünk a hormonrendszerünk váltakozik, nekik meg az agyukkal van a baj. (Bocsánat, némi férfiutálat lett úrrá rajtam a napokban, erről majd később lehet pötyögök…kiderül.)
Csendben maradtam, - Veronika késett- , és nem mondtam neki, hogy van itt még egy – két férfiember, rajta és Rolfon kívül, aki csinált már konténert….és gondolom ennek is megvan a trükkje.
Nem tévedtem, hozott egy csavarhúzót, és kiderült a titok. A következőnél mondtam, hogy már meg tudom csinálni, köszönöm. Persze esetlenen estem neki, amire az volt a reakció, hogy azt is Ő nyitotta ki. Lealázottan estem neki a konténereknek. Épp a köveket pakolom kifele belőle, mikor bevágtat Bobby és Paul, és egy szó nélkül már át is rendezték a terepet. Nem tudom folytatni a munkát, nincs helyem, kell nekik a hely egy kis időre. Addig elküldenek Kv-zni, miután keresek egy sarkot, és ülök, mint egy félredobott papírdarab. Persze puffogva, mert fáradt és lealázott vagyok.
Megittam a Kv-mat, eltekertem egy cigiért a szobámba, és ezek után visszamentem. Még semmi esélyem nem volt. Most kezdik még az igazi munka részét, s éppen hatásszünet van. Felültem a raktárba az asztalra, összekucorodtam, és nem kellett volna senkinek hivatásos hipnotizőrnek lennie ahhoz, hogy egy szavára elaludjak.
Elkezdődött a munka, annyira fáztam,és annyira zavart a tehetetlenségem,hogy bár nem éreztem, hogy akármit is arrébb tudnék mozdítani, beálltam zsákokat húzni-vonni –tolni. Jó fej volt Bobby, ezzel kis pihenőt adva, az Én helységemből pakoltunk ki utoljára.
Veronika felébredt, és támadt egy ötlete. Mivel gyakorlatilag a store-ban kezdtem, és volt róla szó, hogy szombaton ott leszek, mi lenne ha cserélnénk? Kiteregetném a vizes ruhákat a ghost house-ban, meg ilyenek. Amúgy is sok időt vesztettünk, és nem lesz idő befejezni a konténereket…
És oda is ment Bobbyhoz megkérdezni, elmondta őszintén, hogy egy kicsit azt hiszi, fáradt…
Rövid reakciót kapott, de most legalább nem Cintia lett lealázva. Annyit mondott, hogy holnap nem a storba leszek ,mert ingyen dolgozós szombatunk lesz és hogy mikor Ő ide került, 1 hónapig csinálta ezt. –Hát Barátom, ettől most olyan erőre kaptam, hogy már nem is vagyok fáradt. –
Mosolyogtam, és közöltem, hogy rendben, akkor folytatom. Kipakoltam a maradék köveket, kivakartam azt a sok mocskot a konténer aljából, felitattam nagyjából a nedvességet, és épp mikor elindítottam a csodamasinámat, és épp kezdett felragyogni a boldogság csillaga lelkemben, belépett Bobby: Ha betegnek érzed magad, vagy fáradt vagy, hétfőn folytathatod a munkát és most pihenhetsz vagy valami… Nem köszönöm, csak a kezdet volt nehéz, minden rendben, meg tudom csinálni. Te vagy a Főnök válaszolta, s otthagyott. Azt a kruci fáját neki, abban az egy esetben hagytam volna abba a munkát ezek után, ha eszméletemet vesztem, vagy a kimerültségtől, vagy mert valaki fejbe vág valamivel jó alaposan. De azért aranyos volt, hogy visszanézett. :D
Nem tudom, hogy honnét kaptam annyi erőre, vagy hogy mi történhetett a testemben, vagy kitől csapoltam le hirtelen energiát, azt tudom, hogy befejeztem a 3 konténert nap végére. (Bár tény, hogy az emelgetés, tologatás nehezebben ment…)Azaz majdnem 3-at, de lett volna időm, ha valaki megcsinálja az ajtókat. Ha tudnám hogy kell, magam csináltam volna meg.
Elfogyott a festékem, de nem aggódtam, valamelyik nap vett nekem a főnök, hogy legyen mivel dolgozni. Tudom, hogy így utólag nagyon hülyén hangzanak az ilyen dolgok, de megint volt egy megérzésem, hogy valami nem lesz rendben a festékkel. Nem tudtam pontosan, hogy mi, csak annyit tudtam, hogy pont szünet előtt nem sokkal kezdtem az újabb konténert festeni, s gondoltam azt már az új festékkel csinálom. Aztán rájöttem, hogy szünet alatt abba beleszáll minden, amit kitöltök, és különben is, ugyan az a festék, mit agonizálok. Azért valami isteni sugallatra inkább két konténernek estem neki, de csak a hátuljuknak,meg az egyik tetejének. Aztán megkaptam a választ a rosszaló érzésemre: a következő adag festék sötétebb volt. Láttam Én, hogy két fajta kéket használunk, de gondoltam, a gyártó módosított valamit a színen, és azért dolgozunk most világosabbal, vagy esetleg valamelyik magasabban székelő kiagyalta, hogy a világosabbnak más hatása van az emberekre, vagy nem tudom… Hát, tévedtem. Az egésznek a kulcsa a merő figyelmetlenség, és nem törődömség. Ezért festünk két színnel.
De igazából a lehető legjobb történt velem. Sokkal könnyebb a sötéttel dolgozni. Kevésbé látszanak a hibák. Velem csak jót tett… még így is, hogy volt egy kis potyafestésem. Eltelt a nap…
Etetés, Fürdés és Vacsora. Netezgetés és mosogatás.
Kicsit mérgelődés, hogy Sasha olyan szomjas volt, hogy se perc alatt kiitta a nagy vizes tálját, s az újabb adagból is ivott még…
Semmihez nem volt igazándiból erőm, se agyam. Így se írni nem tudtam – se élménybeszámolót, se leveleket-. A netezgetésnél is csak ingyen letölthető szótárat szereztem be az olvasáshoz, meg a kedves, drága, édes aranyos apeh-nak a csodálatos bejelentőprogramját, és az egyéb ehhez kellő alkalmazásokat vadásztam le a netről. Meg a dokumentumot, amivel majd be tudom jelenteni, hogy itt biztosítva vagyok, ha már biztosítva leszek. Teljes mértékben agyatlan voltam a dologhoz, így még nehezemre sem esett a dolog…
Nem kellett altatni.
Másnap (Szombat) reggel , reggeliztettem… A segítő társam nem fogta fel – úgy, ahogy ÉN sem szoktam, és Én nagyon örültem, hogy végre visszakaptam! :D:D – így egyedül voltam. Azaz, ez nem igaz. Azért nem igaz, mert jött egy magyar srác látogatóba hozzánk, András, Ő ugyan ehhez a programhoz fog csatlakozni, csak egy év múlva,s mivel dalos pacsirta, korán kelt, s benézett a konyhába…Így történt, hogy reggel szórakoztatott, segített, s végül még csirkét etetni is eljött velem…
Furcsa volt, elhaladtunk Hvala mellett, s Én mintha ott sem lenne, leheltem csókot a fának, téptem le az almát a fáról, s köszöntem meg hangosan. Meg sem rezzent az arca… Aztán megvilágosodtam, Buddhista iskolába jár, közel áll hozzá a spiritualitás és a természet… Aztán külön váltak útjaink, este még váltottam vele pár szót, aztán azóta nem láttam. Ő volt a reggeli angyalkám…:D
Vannak emberek, akikre ránézel, és tudod, hogy mélyebb, spirituálisabb okai is vannak, amiért itt van. Ilyen lesz András, és ilyen magyar Péter. Rájuk nézel, egyértelmű, hogy Ők Indiába mennek, és hogy egy darabig nem is térnek vissza. Péternél rá is kérdeztem…nem lőttem nagyon mellé… Lehet, hogy érdekesen hangzik amit mondok, de szerintem Ők valami előző életbeli dolog miatt is járják ezt az utat…
A morning spot elmaradt, helyette kiderült, hogy az ingyen melós hétvége a PROMÓCIÓ jegyében telik…hát ezt soha nem úszom meg. Jó sok dolog volt, lecsaptam a szórólapkészítésre, gondolva a fordítás nem lenne egy okos választás úgy, hogy nem igazán tudok angolul még. Jól belenyúltam.
Reggel nem volt netünk, addig készítettem 4 db. mintapéldányt, hogy milyen ötleteim vannak, hátha valamelyik tetszeni fog Marie-nak. Az utolsónál bátrabbra vettem a figurát. Az nyert. És mivel a Paint nem a legjobb barátunk, szenvedtem vele rendesen. Aztán, amikor körvonalazódott, hogy fog kinézni gyakorlatban, megmutattam, hogy jó e az irány, megfelel e mindenkinek, mert csak akkor állok neki más programot letölteni a gépemre. Nem rossz, de hát csak a végén lehet eldönteni igazából. Meg tök jó, hogy ennyi ötleted van, csináld meg mindet, kinyomtatjuk, és megszavaztatjuk, mert nem biztos, hogy ami nekem jó, az másnak is jó. (Tehát, volt, amivel nem értett egyet.) Remek, tökéletesen korrekt megoldás, ami az elbírálást illeti, de munka szempontjából...
Természetesen nem fejeztem be, és lesz rá 2 vagy 3 morning spot-om (szóval úgy 2 vagy 3 órám), hogy befejezzem. Gondoltam rá, hogy ma….DE NEM! Hamar tovalibbent ez a gondolat, főleg most, hogy 4 óra van már, megint szépen süt a nap..(bár hideg van)..s Én kivételesen azt csinálhatom, amit szeretnék… és nem szeretnék a szórólapon idegeskedni. Ha nem hajtanának, mint a tatárt, szeretném… szeretem a kreatív, pöcsölős – már bocsánat – , aprólékos munkákat. Csak ne toporzékolnának a sarkamban, hogy na…na…készen vagy már…miért telik ennyi időbe..nem is dolgozol...és ez annyi időt és energiát kivesz az emberből, hogy elmegy a kedve az egésztől, csak csinál valamit gyorsan, hogy túl legyen rajta… de Én ezt nem szeretném… meglátjuk, küzdök, ameddig csak tudok…:D
Este workshop volt, a játékokat megcsinálták a DI-osok, amiket kitaláltak. Utána meg üdítőztünk egyet páran…..
Egész nap édességet zabáltam, megint. Nem tudom miért, de így a közös promós nap miatt, megint süti – és minden, ami édes – napot tartottunk, és hát csak egy falatot akartam enni…meg egy utolsót, meg egy utolsó utánit..meg egy azutánit… Megint képtelen voltam vacsorázni…
Leírtam, hogy süt a nap, és most el is bújt. Szégyenlős. Pedig már annyi irományban szerepelt, és ki tudja, most hányan írunk egyszerre a napról. És Ő mégis elbújik…:D
Az utolsó adag ruha is kimosódott, közben csentem egy kis ételt a szobámba. Még soha nem ettem itt, de most úgy fostam a szót, hogy gondoltam, jobb itt…meg nincs kedvem normálisan felöltözni. :D Majd 6 körül. Adok a tollasoknak vacsit, netezek egy kicsit – remélem üres lesz az ebédlő, és tudok Apucival meg Anyucival dumcsizni kicsit :D - , vacsi…aztán szerintem horpasztás. Levadászok valakit, hogy kérek valami jó kis filmet angolul… vagy olvasok picit. Kiderül. :D
Tervem volt még, hogy furulyázok ma…csak úgy, 2 órát. Hogy feltalálom e magam. De az valahogy nem akar összejönni. Sebaj, mindennek elérkezik a maga ideje. Mint a levélírásoknak. Ma megpróbálok reagálni az üzenetekre, de nem ígérek…
Erről jut eszembe. Honvágy elkerülése végett, meg mert nagyon leakartam zárni a múltat, ha észrevettétek, nem írtam neveket a múltamból, csak az ittenieket neveztem meg. Hát szeretném pótolni hiányosságomat, mert ez az elmélet, nem állta meg a helyét... De kezdem megismerni a Múlt – Jelen - Jövő kapcsolatát, vagy legalább is azt,hogy Én hogy élem meg ezeket, Nekem mit jelentenek, Én hogy kezelem Őket és Én hogy viszonyulok Hozzájuk.
Mindenesetre, szeretném megköszönni:
Erikámnak a linket, ami megnyugtatott, hogy nem megőrültem Hvalával kapcsolatban, hanem műszerekkel kimutatott tény, hogy van lelkük és kommunikálnak, éreznek. Zitámnak – a praktikus, cérnával szemöldökszedős videót – bár még nem volt bátorságom kipróbálni… de már álmomban is gyakoroltam..:D – és a fényt hozó üzenetet, és Attilának a Kis Darázs című könyvet.
Köszönöm a hozzászólásokat s az ott kapott linkeket is! Köszönöm még a kedves, érdeklődő, mesélő üzeneteket, amiket kaptam!!!
Hmm..vajon miről akartam még írni nektek?
Áh, van egy cuclis üvegem, úszás után vettem ücsit, mert tetszett ahogy az italadagoló működik – kicsit komolyabb fajta, mint az a fajta, amiben csak leesik és annyi....- , és mert az üveg is tetszett… cupákos a vége, - mint a Jana-s fél literes üvegnek, vagy mint a Kubu- s flakonoknak - , de komolyabb megoldás. Valami vákuumszerű zár van a végén, szóval ha fejjel lefelé fordítom, és nem csukom rá a tetejét, akkor sem folyik…Cintia biztos, nekem való :D …és a lötty sem volt rossz, ami benne leledzett….:D
Mónika, Dávid megint mennek Dhuramba. Szeretném megnézni Én is azt a helyet, viszont az azt jelentené, hogy kepszekelnék, és konténert csinálnék. Ami még rendben van, csak ott állítólag 3szor ennyit kell csinálni. A 6 fehér zsákommal/nap, és a 3 kicsi, 2 közepes, és 1 nagy konténeremmel kiröhögnének ott… Így már nem is akarom annyira bevonzani. Majd egyszer eljutok akkor, amikor nincs sok melójuk, vagy nincs másik ember, és a 6 fehér zsák, 3/2/1 konténer is több lesz a semminél. :D És akkor lesz majd az ideje, hogy Én ott legyek. :D
Pasi utálat, tényleg. Semmi komoly, és hullámzó. Akkoriban tör rám, amikor ilyeneket hallok: „Igen, Ő is megvolt…” és az ehhez hasonlatos megjegyzéseknél. Vagy mikor rájössz, hogy a kedves szavakat azért kapod, hátha… átmész este filmezni egyet. (Persze, nem kell ugye mondanom, hogy TISZTELET A KIVÉTELNEK! MERT VAN!)
Régebben legyintettem ezekre, nem törődtem vele. De mikor be vagy zárva egy kis közösségbe, ezt egészen másként éled meg. Közelebbről… és kár lenne tagadni, hogy igen is, hiányzik az intimitás… Nem, nem konkrétan a szex… hanem az intimitás.
Hiába, Nőből vagyok. Igen, Nőből vagyok. Arra is rájöttem, hogy nem akarom, hogy a Férfiak, Férfiként kezeljenek. Erre leginkább a munka kapcsán jöttem rá. Van egy legendás csajszi itt, Natalie, aki fél magyar- fél olasz, és pasikat lealázó módon kepszekelt és csinálta a konténereket, és… Rájöttem, hogy Én nem akarom ezt. Én csak egyszerűen csinálni szeretem a férfias jellegű munkákat. Ha a végeredmény ugyan az, attól csak boldog vagyok. Mindent megteszek, ami az erőmből telik. Fokozatosan fejlődöm, gyorsulok, rutinosodom…, de úgy, mint egy Nő…és Én erre már BÜSZKE VAGYOK. :D
Na, mielőtt túl sok lenne a magas röptű gondolat, befejezem. :D
Nagyon – nagyon nagy ölelés nektek. :D
