Először van, hogy a cím előbb született meg, mint az írás. Nem volt nehéz, ez volt a nap fő kérdése, úgy néz ki, ez volt a mai nap tanítása. :D
A reggel 5:55 csörgött az ébresztő… Már egészen meg voltam elégedve a reggeli felkeléseimmel…Hát, ez a ne bízd el magad ébresztő volt. Azért mert 2szer sikerült, még nem állandósult eme képesség. Gyakorolni kell tovább… A lényeg, hogy 6:30kor sikerült kivergődnöm az ágyból. A hideg szinte belém mart..Hiába volt a hajszárítózás, szerintem valahol szökik itt a meleg, mert jóformán a leheletem látszott reggel…ahogy készülődtem, elkezdtem kreálni, és ez lett belőle, mire a konyhába értem:
Én vagyok a forró napsugár. Én vagyok a tábortűz. Én vagyok a kandallóban ropogó tűz. Én vagyok a nyári forró homok. Én vagyok a gyertya lángja. Én vagyok a forró bugyogó láva. Én vagyok a felajzott nő és férfi, forró vére. Én vagyok a futás utáni meleg verejték. Én vagyok a csapból folyó meleg víz. Én vagyok a forró pára, mely betölti a fürdőszobát. Én vagyok a forralt bor, a téli vásárokon. Én vagyok a forró reggeli Kv. Én vagyok az esti forró tea. Én vagyok a forró….
Használt. Meg valószínűleg a mozgás is, szóval, inkább Micimackó hullahózikjára hasonlít, csak dallam nélkül…:D
Konyhai katasztrófa elkerülve, még kv is került az asztalra. De azért örültem, hogy megint elfelejtettem, hogy szerda, és később indul a nap, mert így volt időm nem csak madarakat etetni, hanem magamat is. :D
A reggeli morning spot hosszabb volt a megszokottnál. David „Adamborró” - a nevekkel még mindig bajban - , filmet néztünk. Állítom, hogy a természetfilmek császára. Annyira élvezetesen beszél a természetről, hogy … Komolyan, az Ő filmjei által akarok angolt tanulni…
Utána az volt kiírva, hogy ajtófestés… mire eljutottam volna odáig, már ebédlőtakarítás volt.
Nem nehéz feladat, kellő csapatmunkával hamar elvégezhető… feltéve, ha van csapatmunka. Az első, ami kiverte a biztit, hogy az abroszokat senkinek nem jutott eszébe a csapatból kirázni, és úgy pakolták fel a székeket. Fejet hajtottam. Morzsátalanítom a pirítós csinálót, amikor megkapom az instrukciót. Inkább felmosnom kéne, mert lassan szárad. Nem szólok semmit, bár szerintem azért megvan a sorrend… Elmegyek, és az egyik tetőpont, amikor odajöttek lecsekkolni, hogy tiszta e a feje a felmosónak – mi rojtoskának hívtuk otthon. Elnevettem magam, és mondtam, hogy persze… de utólag jutott eszembe, hogy nem is igazából ellenőriztem, csak mikor beleraktam a vízbe a fejet, nem tűnt fel, hogy piszkos lenne a víz. És így is volt, átmentem a vizsgán. Utána persze felborítottam a felmosó vödröt, csak Cintiásan. Csapattársaim eltűnnek. Ők befejezték az Ő részüket. Az egyik felszívódott teljesen, a másik meg neki állt netezni. Senkinek nem jutott eszébe fogni egy másik rojtoskát, és elindulni másik oldalról. Nesze neked csapatmunka. Mindegy, gondoltam ilyeneken nem idegeskedem, és folytattam a munkát. :D Vizet cserélek, annyira dzsuvás a föld. Kapom az újabb „jó” tanácsot: Nem kell annyira alaposan, csak éppen hogy, nem fontos…Nem fontos kisanyám?Amikor itt járkálunk minden nap, egész nap, ez a legforgalmasabb útvonal. Adjam oda neki, megcsinálja. Én bizony oda nem adom. Legalább egyszer fel lesz mosva rendesen. Megunta, bemegy a tanterembe. Egyedül maradok, mindenki a helyén, Én pedig még mindig felmosok… aztán megvilágosodom! Nem haragszok a tanárra, aki megleste a rojtoskámat. Nem csodálom, ha a nagy átlag így áll a munkához, és az eddigi tapasztalata ez, persze hogy próbaszerűen ellenőriz. Csak nekem az is természetes, hogy munka után el vagy épp kimosom a munkaeszközömet…(Hiába, jó neveltetést kaptam – KÖSZÖNÖM! )
Beszambázok a terembe, Kuba elkap és befonom a haját, megbeszélés közben. Velével kacsaólat készítünk..
Nagyon élveztem. Ezt is felvenném, amit csinálnék, ha egy farmom lenne listára :D Kutya ólat, macska ólat, csirke ólat…bármit, csak tákolni keljen. Imádtam!
Ami viszont egy picit zavart... Hogy, nagyon spontánok voltunk. Hiányoltam a rajzos tervet, hogy mire van szükség, hány cm, ilyen tartó falak, olyan támaszték, ilyen jellegű fára és ennyire lenne szükségünk… Picit talán feszélyezett is. Hiába, Ő a főnök. Én csak kiskukta vagyok a tákolás konyhájában. Tartok, támasztok, mint egy harmadik kéz. Végül lett belőle egy házikó, de egy kicsit..pontatlan. Picit kukacoskodtam, de hamar kaptam a választ: Ez csak egy kacsaház… Elfogadtam, bár megfogadtam: Ha lesz farmom, és lesznek kacsáim, azoknak szépen összetákolt házuk lesz…
Ha szerda, akkor viráglocsolás… és elvileg Malawi takarítás. Miért? Miért kell megvárni, hogy a tanárok rótát készítsenek és könyörögjenek, hogy ugyan, pucold már ki a fészked, ahol laksz, Édes. Mivel fizikai képtelenség lett volna az egész Malawit kitakarítani,rota pedig nem volt, választottam egy helységet. Nyílván azt, ahova Én is piszkítok. Így választottam a legközelebbi mosdót. Amúgy is Eszkimó Péter zárat cserélt, így már vagy 4 napja a faforgácsban járkáltunk, de senkinek - még nekem se – jutott eszébe felseperni… Meg ha már ott voltam, idehoztam a porszívót, és felporszívóztam a szobám, meg a nagyobbik szoba egy részét. Hiába, ilyen az, ha cipőben járkálunk a szőnyegen. Szerintem 24 év alatt porszívóztam annyit, mint amennyit ez alatt a 2 hónap alatt. Amióta meg saját szobám van…
És ekkor gondolkodtam el, hogy tényleg ennyire merev és házsártos lennék? Vagy csak precíz és rendszerető? El nem tudom képzelni, 13-14 évesen, hogy tudtam abban a káoszban és kuplerájban élni..nagyon rendetlen voltam.
Ráadásul úgy kötekszem az emberekkel, hogy Én sem tudom normálisan elvégezni a feladatom. Ma, fel véltem fedezni, hogy annyira el voltam foglalva a kicsi tyúkokkal és a napi harcokkal a tojásért, hogy elfelejtettem egy eldugottabb házacskát kukkerolni, hogy van e tojás…19 darab tojást találtam. Gratulálok. Íródott a szerelmeslevél: Kérlek, legyél óvatos..egy kettő közülük régi lehet… És pechemre, Wendy el is kapott, hogy kevésli a tojást. Bólogattam, és utólag belegondolva még rossz igeidőt is használtam, a nyelvtanom borzasztó volt, ahogy elmagyaráztam, hogy megtaláltam a tojásokat... Not good…Tudom, tudom…Nem kell mondani… (és még ha beigazolódik, hogy kikelt a tojás, amit ott hagytam anyókámnak.…) Nem baj: „Lassan haladok, de sosem hátrafelé!” Szóval, amit el lehet hibaként követni csirkefelelősségben, azt sikerült… De a lényeg, hogy sosem éhesek a drágáim. :D
Délben végre felhívtam a telenort. Az istenért nem sikerült a 9/9-es melléket benyomnom, egyből kicsörgött. Megint elmondtam mit szeretnék, megint átkapcsoltak… és ott már nem bírtam, mondtam a hölgynek, hogy próbálkozom Én a 9/9-es mellékkel, de mindig magukat kapcsolja, és csörög a telefon. És jött a megváltó válasz: Rendben, köszönöm, hogy szólt, ezt leellenőriztetem, és akkor kérek Önnek egy visszahívást… TÖKÉLETES! :D
Wendyvel is akartam megint beszélni, de szerintem tudta, és úgy felszívódott, hogy nem találtam meg. Így inkább felkaptam a furulyámat, ideje gyakorolni. Net is legyen, meleg is legyen, és ne zavarjak senkit, és senki ne zavarjon engem. Nos, szerintetek mekkora esély van rá? De mindig minden meg tud oldódni. Találtam egy szobát, a szobában meleget és netet, és kedves embereket, akik tűrték a furulya hangját. Igen ám, de zavaromban, csak azt játszottam, amit tudtam… próbáltam egy youtube videón lelesni, hogy játssza a Titanic zenéjét a srác, egy része ment is…de…szóval, ezt így nem lehet. De azért cukik voltak. És Péternek igaza van. Csak játsszak, kotta nélkül, ami jön. Tényleg egész jó dolgok tudnak belőle születni. Már próbáltam előtte is, s szavai olyanok voltak, mint egy üzenet. Talán tényleg inkább azt kéne gyakorolnom, hogy bízzak magamban. Ettől függetlenül úgy gondolom, egy 10-20 számot illene tudnom lejátszani furulyán. :D
Szóval, mondhatni, egész hasznos voltam ma. Emellett még kutyát is dögönyöztem, meg cicust is. Mégis, kevésbé dolgoztam keményen, mint máskor. Egészen sok holt időm volt… rájöttem, hogy nem tudok mit kezdeni a holt időkkel… frusztrált leszek tőle, és muszáj valamit csinálnom… Érdekes. :D
Vacsi után fürdés, a szokásos tánci – csak azért, hogy gyorsabban igya be a bőröm a testápolót…:D. Aztán először használtam a Malawiban lévő konyhát…a bűz orrba vágott..nem, nem volt erőm, este 8kor neki állni kitakarítani. Melegítettem vizet, szerencsére találtam teát is. Ízetlen zöld tea, de tea. Visszabotorkáltam a szobámba, és írok. Közben kilógtam a reggeli versecskét posztolni, de hideg van odakint. :D (merthogy kint, arrébb van egy kis net…)
Dávid invitált a Namíbiába filmezni, de teli van a fejem, ilyenkor képtelen vagyok ilyesmire… meg alig várom már a vízszintes állapotot. Aztán Amilcar kopogott be, hogy jól vagyok e.
Most merültem le, képtelen vagyok egy szóval többet írni, vagy gondolkodni…és fázom (fázok?!?!?!) is… épp elég jelzés, hogy ideje aludnom. :D
Huncut mosoly, puszi dobás…és már alszom is.:D
