Haliho. Én vagyok az. Emlékeztek még rám?
Igen, már 4 napja nem jelentkeztem. Hiába, a hold fogyóban, és az Én íráskészségem is lanyhul ilyenkor. :D
De igencsak sok minden történt ahhoz, hogy már forrjon, és zörögjön a lábas teteje, mint amikor vizet forralunk.
No de a nagy kérdés: Hol is kezdjem?
Csütörtök van ma. Reggel sikerült végre 7kor kelnem, de ez két dolognak volt köszönhető:
1. Igen korán ágyban voltam.
2. fél 7-re állítottam ébresztőt, így a 6. szundira kellett kikelnem az ágyból, ami valljuk be, már az idegeimre ment. :D
Annak ellenére, hogy a szokásosnál korábban keltem, nem sikerült előbb kilépnem a szobából. Azt hiszem, mivel tudtam, hogy van időm, lassabb is voltam…
Rettenetesen hideg volt ma reggel. Konkrétan egy harisnyával többet húztam. Ez azt jelentette, hogy volt rajtam egy közepesen vastag harisnya, egy levágott lábú vastag harisnya, és a festékes cicanacim. Jah, és előkerestem a kesztyűmet. Hiába, a hideg az hideg. Valamit tenni kell ellene. :D
Reggeli morning spot. Prezentáció. Hogy Én hogy utálom. Tegnap 2-es csoportokra lettünk osztva, és kaptunk egy állatot. Dávid a tehenet választotta. Én meg társultam hozzá…múúúúúúúúúúúú….
Szóval, ott tartottunk, hogy előadás. Lementek a többiek. Mi következtünk. Arra emlékszem, hogy mormoltam magamban: Nem akarom. Bírd ki. Meg tudod csinálni. Nincs semmi baj…És persze a gyomrom megint játékos kedvet kapott, és ugrándozott a torkomba, és vissza, és a torkomba és vissza…
Kiáltunk a nép elé, és elkezdtem beszélni. Ennyire emlékszem, nem többre. Rémlik, hogy egyszer Dávid megkérdezte, hogy beszélhet e Ő is, és átvette a szót. Én ekkor a táblán lévő pósztert néztem (esélyes, hogy addig is, mert ha jól rémlik, olvastam, ami oda volt írva) azon meggondolásból, hogy inkább a táblát hányom le, mint a többieket. Néha feleszméltem, hogy a pulcsimat csavargatom, s mikor újból Én beszéltem, sóhajtoztam. Kacagás tört fel. De kedves volt, nem éreztem, hogy kinevetés lenne. :D Végre vége, még a pósztert is a táblán felejtettem, olyan gyorsan rohantam vissza. Lestem az arcokat. Semmi susmus és rámnézvenevetés. Hiába, itt már azért felnőttek vannak. Krisztina, az Én itteni angyalkám – nem vagyunk oltári nagy barátnői viszonyban, de kedves szóban és segítségben mindenkin túl tesz - , annyit mondott: Ügyes voltál. Tudom, hogy nem igaz, de nagyon – nagyon jól esett a bátorítás. :D
Munka előtt elkéreckedtem a szobámba, mert hogy van cigim megint(erről majd később), mert muszáj volt elszívnom egy szál cigarettát, és ekkor realizáltam:
Képzeljetek el, ahogy kint állok egy „osztály” előtt, gumicsizmában, festékes ruhában,kócos – felkötött hajjal, próbálok angolul beszélni, sóhajtozom, meredten a táblát nézem, és szerintem az arcszínem sem volt az eredeti…
Ezek után, irány konténert javítani. Kedden kicsit megbántódtam (erről majd kicsit később), így Veronika vette át rajtam az uralmat, és igazából „beálltam a sorba”. Szégyen és gyalázat, de a kimerültség, az állandó birizgálás a mai napra kiverte a biztit. Csináltam, ahogy mondták. Simi – sumi, semmi precizitás. 4 óra alatt ott volt a két közepes konténer, teljesen készen. Igen, ez lenne elvileg a napi limit, de itt már semmi sem biztos. Nem volt szép munka. Távolról nézve, ugyan olyan, mint a többi. Viszont közelről látszanak a hibák. Nem tetszik. Szar munka. De kész van.
Jelentkeztem Bobbynál, kb. abban a stílusban, hogy nesze bmeg, megcsináltam kettőt, adjál még melót ha tudsz. Így is lett, megkaptam a harmadik közepes konténeremet. Igen ám, csak hely nem volt, mert az egyik raktárba csináltam az előzőeket, és frissen festett konténer mellett nem szívesen csiszolnék – bár mindegy azoknak, mondom. Hát, megnyertem a másik raktárat, ahol kepszlekelni szoktunk. Paul azt is csinált. Hát ilyen kis helyen sem dolgoztam még. De Paul segített. Csináltunk helyet. Imádtam érte. Mivel tudtam, hogy van időm, ennek már azért precízebben álltam neki. Hiába, ha félig vagyok is kész, többet csináltam, mint azt elméletben kéne. (Gyakorlatban persze más a helyzet). Jön Bobby, és mondja: Nem autó, tudod. És mosolyog. Én nem mosolyogtam, hanem elkezdtem vele félig – meddig üvöltözni: Nézd meg a másik két konténert! Egy nagy rakás szar az egész! Látod, meg tudok csinálni 3 konténert, ha akarok, de azok egy nagy rakás szarok!! Nem szeretem. Nem tetszik. Utálom. Nem akarok több olyat csinálni. Vagy csináljak? Nézd meg, nézd meg mekkora szar az egész munkám! Semmi értelme így… Nem tudok gyorsan is, és normálisan is dolgozni. Erre Ő: No problem, és otthagyott. Fortyogtam. 2 perc, lehiggadtam, és lelkiismeret furdalásom lett. Miért kellett emelt hangon beszélnem vele? Nem Ő tehet róla. Őt is biztosan csesztetik… (Egyébként higgadásomat Paul-nak is köszönhetem: Ne aggódj, ne gondolkodj, csak csináld. Ha nem tetszik nekik, rendben, majd áttesznek máshova, és csinálsz mást… – Ami azt illeti, teljesen igaza van. Olyan, mint a normál életben: mindig többet várnak el, gyorsabban, jobban...)
Később bocsánatot kértem Bobbytól, amire csak annyit mondott: Megérti, így megy ez, érthető amit mondtam, semmi baj, ne aggódjak. Megköszöntem.
Szóval ezzel telt a nap, rájöttem, hogy tényleg imádok flexelni – annyira, hogy a fél ebédszünetem elment, mert belemelegedtem a dologba , meg egy drótkefe fejet már teljesen kinyírtam -, hogy nem tudom feladni magam, még ha akarom sem, és hogy nagyon sokat eszem. Hiába a fizikai munka és a stressz együtt…:D
Utána csirkét etettem…zuhogó esőben. Szinte tűként szurkált, olyan hideg volt, de Én már csak nevetni tudtam a dolgon. Lassan megszokom… és igen, erről jut eszembe, ma megfogalmazódott bennem, mi az el nem keseredésem, a fel nem adásom, és tulajdonképpen a boldogságom kulcsa:
Elfogadni a szart, megszokni a hideget, és legyőzni a fáradtságot…:D – legalább is, ami az utóbbi 2 hetet illeti… :D
Aztán jött a világmegváltó pacsálás. Rájöttem, hogy akarva- akaratlanul félelmetes rendszert alakítottam ki a fürdési szokásomban, Íme:
- Ha piszkos vagyok, és tudom, hogy fogok testápolózni: büdösebb, szagtalan, illatanyag mentes szappant használok.
- Ha piszkos vagyok, de tudom, hogy nem lesz erőm testápolót használni/nincs rá épp szükség, akkor az illatosított szappant választom.
- Ha pedig nem vagyok piszkos, csak olyan esti fürdésre megyek, akkor pedig tusfürdőt.
Durva, nem? Na mindegy, zuhanyzás közben ismertem fel ezt a tényt, amikor épp eldöntöttem, hogy fogok testápolózni, és nyúltam a kissé büdösebb szappanért. :D
Utána lejöttem, nem volt kedvem kiöltözni, meg éhes sem voltam, így hanyagoltam a vacsit. Inkább csináltam egy kis hangulatot, füstölő, zene, és nekiálltam a maraqujámnak. Csirke etetés során elhoztam egy…amibe a virágokat szokták ültetni, meg virágföldet. Kettévágtam a maraquját, és édesanyámnak van olyan keze, hogy bármit elültet, abból élet születik, így raktam be lágyabb zenét, és azt mantráztam magamban: „Édesanya életteremtő keze vagyok.” , s ezzel a félbevágott maraquja felét belesepertem a virágföldbe, betemettem, meglocsoltam, és kitettem az ablakba. Tudom, hogy élet lesz belőle. :D
Rituálisan megettem a maraquja másik felét, és élveztem a gasztronómiai orgazmusomat. Álltam volna neki a következőnek, amikor rájöttem, ezzel az ízzel szeretnék lefeküdni aludni…így félreraktam..:D (..és még meg van! :D)
Elkezdtem rendszeresen vitamint szedni, hiába a hideg azért sokat kivesz az emberből, meg hála Őseimnek, annyi kálcium és magnézium pezsgőtablettám van, hogy nem kell spórolnom vele a hűvösebb időszakban, így ez is egy esti rituálém lett. Vitamin, plusz a koktélom. :D
Aztán a pizsimre felkaptam egy pulcsit, és eltekertem a mosókonyhába. Hiába, szennyes az szennyes, sokan vagyunk, tudtam, hogy sokáig fogok írni, így egyszerűbb letudni. :D
Bicikli. Remek találmány. A napokban elkezdtem használni..és rákaptam. Nagyon sok időt lehet vele spórolni. Örülök, hogy megörököltem Almutól…másképp nem használnék…
Almu. Kilépett. Nem csodálom igazából, megértem Őt teljesen, csak sajnálom. Érdekes egy teremtés az átlagosnál buzgóbb vérmérséklettel. (tudjátok, vele töltöttem el fél órát egy szál törülközőben, mert esélyem nem volt felöltözni…:D) Igazából, szerettem a „kiscsajt”.
Oldalra néztem, itt van egy 1 penny-s. Ma találtam az egyik konténerben. Hát, kb. ennyit is ért a mai munkám!!! Nem baj, eggyel több tapasztalat, és újabb Önismeret…:D
Az a jó a kinti hidegben, hogy bejövök, és úgy érzem, meleg van itt :D
Hát, „röviden” ennyit a mai napról. :D
Hol is folytassam? Mondjuk Hétfő?...a hétfő az tökéletesen jó lesz. :D
1 óra csúszót kaptunk a vasárnapi banzáj miatt. Én magamnak ebből fél órát adtam, annyival később keltem. Mondjuk, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez reggel dőlt el. :D
Elkezdtem az etetést,bementem vízért a főépületbe. Valami megint azt súgta, hogy ildomos lenne megnéznem a rotát, mert vasárnap egészen hamar elvonultam, mint azt olvashattátok is. És nem csalódtam magamban, reggeli készítés Árpival. Felszóltam hangosan: Shit! (Nem szép szó, de hiába, kicsúszott a számon…) Asa volt az ebédlőben, s megkérdezte: Mi a baj? Mondom neki, hogy az van, hogy reggelit kell készítenem, és nem tudtam. Kérdi: Nem néztem meg vacsi után? Nem voltam, adtam a választ, szinte már tudva a reakciót. Hát, mit vártam, hogy majd mindenki után mennek, hogy mit kell csinálniuk. Igaza volt teljesen, de nem akartam neki mondani: Ki a fene gondolta, hogy annyi zabálás után, még van aki akar enni??? :D Aztán rájöttem, hogy az, hogy Én telizabáltam magam minden… finomsággal… (akartam írni: szarral), az még nem azt jelenti, hogy mindenki ugyan ezt tette. Mindegy, gondoltam már befejezem az etetést.
20 perccel később estem be a konyhába, és nem győztem bocsánatot kérni Árpitól. Elmeséltem neki a story-t, csak mosolygott. Megértett, s haragnak egy cseppjét sem éreztem. Nem baj, mondta, legalább te csinálod a tojásrántottát. Egy pillanatra megálltam, és közöltem vele: Ha időbe keltem volna fel, most megpróbálnám elódázni a dolgot, de azt hiszem, jelen esetben csak csendben szót fogadok. :D Nevettünk. :D
Eszembe jutottak a tojásaim, amiket le kell csekkolni, mert ugye ki tudja, van e lakó benne. Kapóra jött a rántotta készítés. Felemeltem a tálcát, elindultam vele, s 2 lépés múlva elszakadt a tálca, s 10 tojás a földön landolt. Árpinak ennyi hozzáfűzni valója volt: Rendben, 10 tojás lecsekkolva, ezek jók voltak. :D
15 tojásból készült a tojásrántotta, sóval, borssal, hagymával és paprikával. Sosem készítettem még tojásrántottát 15 tojásból…hát még rezsón..merthogy csak rezsó van. De megcsináltam….és NEM HALTAM BELE!!! :D:D:D:D Alakul ez… :D
Bobby kollektálni volt, így bár csúnya dolog, de kapva az alkalmon, elkaptam Wendy-t az egészégügyis regisztrációs lappal kapcsolatban. ÉÉÉÉSSSS SIKER!!! Mégis csak volt papírunk. Győzelem, az első lépés megvan. Hihetetlen, hogy ennyi küzdéssel jár, és mindig ki kell találnom, mit kitől kérhetek. Nem egyszerű….
Konténer rendberakás ismételten. Igen ám, de melyik konténert? Az rossz, amaz is, azzal ez a baj. 1 órát csak azzal töltöttem el, hogy pakolgattam a konténereket. Volt köztük kisebb, és nálam jóval magasabb is. Volt, amit csak békával voltam képes megmozdítani. De találtam 2 közepeset. Hurráság. Nekiláttam, és be is fejeztem Őket. Megérkezett Bobby, s csak annyit kérdezett: Miért nem bent csináltad? Mert kevés a fény, szűkös a hely, jobb szeretek kint dolgozni, miért? – Adtam a választ mosolyogva. Gyere csak, nézd – s az arca nem volt túl bíztató.
Megnéztem, és leültem ott ahol voltam. A szél, apró kis sziri- szarokat fújt rá, konkrétan az egész napi munkám ment kárba, azért, mert munka végezte előtt egy picivel úgy döntött a szél, hogy feltámad.
Semmi baj, mondja és tovább állt. Én ott ültem, néztem, és könny szökött a szemembe. Mindenem fáj, fáradt vagyok a semmiért. Aztán felgyulladt a villanykörte a fejem felett. Felálltam, s a nagyobb konténerekkel körbepakoltam a konténereimet. Letöröltem az apró dolgokat a konténerekről, és újrafestettem. Bár tovább dolgoztam, de legalább nem ment kárba az egész napom. Boldog voltam. Megoldottam. :D
Tyúketetés, fürdés. Nem akartam hajat mosni, de egy tincs festékes volt. Gondoltam azt azért lemosom, ne marja szét a hajam. Hát abból az egy tincsből annyi fekete lé folyt ki, hogy végül csak hajmosás lett a vége.
Este végül nem mentem kajolni, annyira fáradt voltam fürdés előtt, hogy inkább azt választottam, hogy eszem egy csokit, amiből erőt nyerek, s cserébe nem tápolok a többiekkel.
Jó döntés volt. Éjfélkor kerültem ágyba, annyira felpörögtem a csokitól. Kreatív estet tartottam.
Volt egy szakadt ruhám, amiből fejkendőt csináltam következő napra, hogy ne legyen dzsuvingeres a hajam. Csináltam egy „visszaszámlálós” lapot. Ami annyit takar, hogy felírtam a lap tetejére, hogy Gaia. Csináltam felhőket, különböző színekből, és mindegyikbe beleírtam, hogy hányadik hét, ez milyen napokat fed le, és hogy mennyi hét van vissza DI-ig. Egy példa: 41. hét, október 7 – 13-ig, 16. Amikor letelik egy hét, kipipálom a felhőt. :D
Csináltam egy „Minden(Ki)”-s feliratot a falamra. A színes posztitjaimat ragasztottam el a falra, úgy mint a mosolyra húzódó száj, és minden egyes posztiton egy betű vagy épp írásjel van. Fölé raktam egy kínai pénzérmés lógót, és a nyakláncórámat. Szóval most mosolyog a falam. :D
Valamint megrajzoltam a jelemet (a mindeni jelemet), képkeretbe raktam, és felraktam a falamra.
Meg összeírogattam a dolgaim. Mit akarok, mit kell elintézni, milyen rutinjaim vannak. Ilyenek…:D
Tényleg Áldás ez a bicikli. Ahogy tekertem most, hogy az utolsó mozzanatokat elvezzem, már csak a szárítónak kell a dolgát elvégezni, megláttam, hogy a faleveleket repíti a szél, és eszembe jutott, hogy mikor az előadás utáni cigimből mentem vissza, mennyire elvarázsolt, ahogy a szél táncoltatta a faleveleket a levegőben. Szó szerint, mintha megannyi repülni képes teremtmény lett volna a levegőben. Leírhatatlan élmény volt. :D
Kedd.
Bár időben keltem, késve indult a reggel. Az este megtervezett kendős fej, valahogy nem akart összejönni, de végül beadta a derekát…úgy fél napig, utána szétjött…miért nem vagyok meglepve?:D
Szokásos kis videó reggel, s irány a munka. Ismét egyedül kezdtem a napot, ismét konténer híján, s ismét egy órát töltve a pakolgatással. Most a jókat is a helyükre pakoltam, meg ilyenek. Csak mert miért ne indulhatna úgy a reggel, hogy 1 óra után meg akarok halni.
Megtaláltam a nekem való darabot. Úgy 1,5 szer akkora, mint Én, és a súlya vagy kétszerese az enyémnek. Félig szétrohadva, de még rendbe hozható módon. Szerelem volt első látásra, a tökéletes nekem való munka, úgy is imádok flexelni. Hihi, kiszedtem a tömeg közepéből, és neki estem a flexxel. Több mint 3 órát flexeltem. Volt, hogy létrán felmásztam a konténer tetejére, és úgy csináltam a dolgom.(A le út is vicces volt, szerencsémre akkor jött Carla és Tamás..pont abban a stádiumban voltam, hogy hogy a francba fogok lejutni…de Carla, és a létrafogás megmentett! :D) IMÁDTAM!!!!:D:D:D
Festés. Előző napból tanulva, raktárban csinálom, szigorúan!Aham… a raktár előtti dombocska kifogott rajtam. Az már biza nem ment egyedül. Megkértem Rolf bácsit, hogy pattanjon már fel a targoncás kocsira, és dobja már be nekem a raktárba azt a hatalmas vackot. Kijön, és úgy dönt, fasza gyerekek vagyunk, és erősek, elég lesz a béka. Elég volt. S mivel először úgy gondolta egyedül majd feltolja, s rájött nem fog menni, odaszólt, hogy megköszönné, ha tolnám. Se perc alatt a helyére került a kicsike, s Én megkaptam az elismerésemet, hogy jó erőben vagyok. :D
Megemlítettem neki, hogy megköszönném, ha bevezetne a matrica ragasztás rejtelmeibe, mert ez még kimaradt az életemből, és biza egy- két konténernek szüksége lenne rá. Mondta rendben, és már oda is értünk egy konténer mellé, és gondolta kérdez egyet.: Ezt a részt hogy csinálod meg? Teddyvel festem. Legyint, mint aki nem érti mit akar, és hozza flexet. Jah, mondom, hogy csiszolom..(Miért nem ezt kérdezte, na mindegy.)Én kézzel csináltam. Hát, gyorsabb ha ezzel csinálom. Így ni, ideszorítod a melledhez, mert akkor biztonságosabb és fixebb, és úgy végigmész. Tudom, tudom azon a részen megugrik kicsit, azt azért csinálhatod kézzel.
Egy dolgot felejtett el: Emberünk egy Himalája..kb. 210 cm magas… Ami neki mell alatti magasság, az nekem áll alatti magasság…Azóta, amikor áll alá feszítve csiszolok,mindig bevillan egy kép, hogy megugrik a masina, és újra alkotom az arcberendezésemet… :D
Ezek után elváltak útjaink, s Én lefestettem a konténert…a sötétben..nem jó bent festeni, nem látni a hibákat…mindegy. Picit előbb végeztem, így lemostam még 2 konténert, amit még találtam, hogy esetleg jó lehet, felsepertem, rendbe raktam mindent.
Bobby megjön, megmutatom neki, hogy mit alkottam. Megdicsér, bár meg sem nézte. Aztán megkérdi: Csak egyet csináltál? Mosolyog, közli hogy semmi baj, és tovább áll.
Lemerevedtem, úgy, mint akin kardot szúrnak át, s némi fáziskéséssel megindul a vér a szájából. Nos, nekem könny szökött a szememből, visszafojtást nem tűrő módon. Bemenekültem a raktárba a konténerem mögé, leültem egy kepszek zsákra, felhúztam a térdem és átöleltem, s utat engedtem a bántódottságomnak…1 perc perc múlva már rázkódott a vállam is. Nagyon – nagyon rosszul esett! Pedig milyen boldog és büszke voltam, ráadásul elméletben 1 nagy a napi limit. Hagytam, hogy a könnyekkel a fájdalom is kiürüljön. Majd összeszedtem magam, s elkezdtem elpakolni. Pont Rolf irodája mellett jártam a masinákkal, amikor meglát s megkérdi: Valamit kértél tőlem a nap folyamán, mi is volt az? Már mindegy, válaszoltam, s hátat fordítottam. Még nem szedtem magam össze eléggé.
Következő lépésnél belebotlok Bobbyba. Nem tudom letagadni, hogy baj van. Mi a baj, kérdi, Rolf mondott valamit? Nem válaszoltam. Akkor mi a baj? – erősködött. Azt mondtad, hogy csak 1 konténer…olyan hülyén hangzott,amikor kimondtam, de komolyan nagyon rosszul esett….Látni kellett volna Bobby arcát, látszott, hogy nem szándékosan bántott meg. Megölelgetett, kérte hogy emiatt ne sírjak, és le butuskázott… Aznap este még akárhányszor összefutottunk, megkérdezte, hogy jól vagyok – e már.
Elmentem csirkét etetni, s mikor visszafelé tartottam, megláttam a csodálatos naplementét. Azonnal térdre rogytam, összeszedtem minden negatív érzést, amit bárhol találtam a testemben, lelkemben, akárhol…és kiengedtem, de úgy igazán. Rettenetesen fáradt voltam, kimerültem teljesen. De a naplemente, miután kiengedtem magamból mindent, melegséggel töltötte el a lelkem. Mire a szobámba értem, már teljesen jól voltam, s csak emlék volt, hogy fél órája még felhúzott térdekkel sírtam egy hideg raktár hátuljában.
Ha nehéz nap, akkor nagy fürdés, és magammal foglalkozás. Hajmosás, borotválkozás – mert másnap uszoda! - , és a csomagommal érkezett habkő is, meg körömkefe. Így történt, hogy újra egy plusz törülközővel, majdnem 40 percet töltöttem a zuhanyzóba, és a habkőnek köszönhetően, szerintem egy számmal kisebb a lábam. :D
Beraktam egy mosást, neten molyoltam picit (se agyam, se erőm nem volt semmi értelmeshez.). S bár nem voltam éhes, azért végül ettem pár falatot. Hiába, ilyen az, ha kaja illat megcsapja az ember orrát. :D Szereztem egy kis szörpit, hogy majd írok, és de jó lesz hozzá. ( Szóltak, hogy hajtja a vizet az emberből, és sokat kell tőle pisilni, de nem hittem nekik… kellett volna!)
Végül szörpiztem, de írni nem volt erőm. Inkább képeket csináltam a dolgokról, amiket csináltam hétfőn, meg megnézegettem a vasárnapi képeket, lekicsinyítettem a képeket, amiket majd fel akarok rakni arckönyvre.
Hihi, indultam megint az utolsó utamra a mosókonyhába, és összefutottam Dáviddal, aki épp rám akart nézni. Meglátott, és ennyit mondott: Inkább elmegyek helyetted, de nagyon hideg van így. :D
Végül viszonylag értelmes időben kerültem ágyba. Még jó. Borzasztó éjszakám volt. Az hagyján, hogy még egyszer sem keltem fel éjszaka folyamán pisilni, és most ez is a repertoáron volt, úgy hajnali 3-4 magasságában…az előtte lévő ébredés…Annyira fájt a testem, hogy felébredtem rá. A kezeim a leginkább, még a gyűrűket is lekapkodtam gyorsan..illetve le akartam venni gyorsan, de már bele voltak dagadva az ujjaim…Hát, csak sejteni tudom, mit érezhetett pókember, amikor egy éjszaka alatt átalakult a teste. Rég éreztem ilyen fájdalmat. Felkeltem, s azért elmentem vízmentesíteni, mert éreztem, hogy tele a hólyag, s mozogtam picit. Elnevettem magam, mert eszembe jutott az a gondolat, hogy azért fasza csaj vagyok, na. :D
Szerda.
Terveztem, hogy csajosra veszem a figurát, hamár közel 2 hete férfi melót végzek. Az éjszakai kalandom egy sötétebb karikával a szemem alatt járult hozzá a csajos naphoz, meg egy picit kései keléssel, hogy tuti ne tudjak sminkelni. Nem baj, a csini ruci és a kiengedett haj azért működőképes volt. :D
Reggeli morning spot. Sir David A….(a kunkori hajú mindenemet, hát nem tudom még mindig, hogy kell írni..) Szóval: „Ször Dévid Ettembóró” filmmel kezdtük. Tökéletes kezdése a napnak. :D
(Látni kéne Wendy és Asa arcát, amikor beszélnek róla, vagy felmerül. Én is tisztelem a fazon munkásságát, de az a két Nő meg van érte veszve. :D)
Spot után takarítás. Kertbe vagyok írva. Levadászom Wendy-t, elküld a konyhába. Konyhába sokan vannak. Végül magam keresek olyat, akinek elkél a segítség.
Kivételesen (először!!!) hamar végzek, s meghallom, hogy az oltások miatt sokat járnak orvoshoz a többiek. Bevillan, hogy kitöltöm gyorsba a lapot, s elküldetem velük. Eltekernék a lapomért, de a bringám sehol.
Közben meghallom, hogy Péter megy Patringtonba, s valaki filtert vetet. Reggel a zsebembe raktam 6 fontot, ami egy papírba volt belecsomagolva, gurigát formálva. Mint ahogy az egyforintosokat vittük régen a postára. Miért?!?!?!
Kezébe nyomtam, s megkértem, hozzon egy doboz cigit. Az utolsót. Legyünk túl rajta. Nincs több pénzem rá. :D
Szóval elgyalogoltam a papírért, s beültem egy osztályterembe. Kitöltöttem az egyértelmű dolgokat, majd elkezdtem embert vadászni, aki segít nekem. Bobby nem tudta, Asa elküldött, Wendy nem ért rám… Mintha már nem szoktam volna ezt meg. Idő van, jelenés a teremben. Krisztina – a kis cseh angyalkám, akit már említettem - , látja rajtam, hogy gőzölög a fülem. Mi a baj. Elmesélem, hogy mi van. Elmondja, hogy kiderült, az Ő csoportjából jóformán senki nem volt beregisztrálva…10 hónapja vannak itt, és mivel friss neki az élmény, segít, hogy mit kell kitölteni. Ismét hálás vagyok neki.
A csoportgyűlésen megbeszéljük, hogy ki milyen munkát végez ingyen a mai nap folyamán. És mit nyerek meg???? Cintia erős csaj, irány a kivágott fákat kiásni gyökerestől… ehhez még lesz egy – két keresetlen szavam, de még előtte…
Elhagytuk a termet, még mindenki szédeleg ilyenkor kicsit, s mivel az az napi orvosos turnus elment, gondoltam a következő napiak közül elkapok valakit, hogy vigye már el a papírom. Nem volt köztük Krisztina, erre ennyit tudok csak mondani. Így úgy döntöttem: Jövő hét szerdán, kérek egy kis kimenőt, és eltekerek az orvoshoz. Csak el mutogatom neki kézzel lábbal, hogy mit szeretnék, a macska rúgja meg.
Ennek tetejébe, még meglátom a rotát: mosogatok este…de Én úszni szeretnék, fáj mindenem! Mónikát kapom el cserére… belemegy. Imádom érte!
Aztán irány az ásás. Az utolsó pillanatban hozzám csapták Dávidot és Zu-t is. Szerencsére. Lehetetlen küldetésnek tűnik. Emellett, ez az igazi gyilkosság. Emellett , FÁRADT VAGYOK,„SÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍPPPP”. Nem baj, próbálkozunk. Aztán jön a felmentő sereg. Eszkimó Péter vágtat oda csodaparipáján, a traktoron. Vaslánc, körbefog a farönk, kitép. 1megvan. 2 megvan. 3. elszakad a lánc. Semmi baj. Ássátok körbe. Lánc megcsinálva. 4. megvan. Ássatok még, ezt nem lehet kitépni. …és ez így ment ebédig. 4 fa halálát Énekeltem végig. Igen, magamban mindegyik kitépésekor dúdoltam egy dallamot. Ne kérdezzétek, miért. Csak jött.
13:00, ekkor már Gonsalo is dolgozott velünk egy ideje, s mindenki ott dobta el a szerszámot, ami a kezében volt, ahol volt.
Ettem pár falatot, s eltépettem a szobámba. Felbontottam a cigit, ami megérkezett már egy órája. Leültem a napsütésbe, s elszívtam egyet. Aztán mégegyet…(sajnálom….)
Összeszedtem magam, és mivel nagyon akartam úszni menni, ezért inkább most locsoltam virágot. Mert ugye, ha szerda, akkor.. Körbelocsoltam. Aztán úgy döntöttem, a szobámat is kiporszívózom. Aztán a nagyobb szobának is nekiesetem. Hihetetlen piszkos volt a padló, pedig csak átjárok rajta…
Ebéd utáni meeting. Task. Állatok. Nem akartam elhinni, vagy 4-szer megkérdeztem, hogy a GAIA-k is??? És érdekes mód, a válasz mindig igen volt. :D
Este 6-ig utána olvastunk Dáviddal mindennek, magyarul – angolul, mindenhogy, s a pósztert is megcsináltuk. Szuperságos. Csak prezentálni ne kelljen….
6-tól Malawi takarítás. Nekem előbb csirkeetetés…tudtam, hogy el fog húzódni, meg már egy ideje 6kor kapnak kaját a kicsikéim, hiába, korábban sötétedik, ők meg mennek aludni!
A MÉNYKÜBE, NEM CSUKTAM BE A CSIRKÉKET!MINDJÁRT JÖVÖK!!!!
Tegnap is ugyan ez volt. Csak akkor uszodából hazajövet jutott eszembe. És ma is bezárta valaki helyettem, úgy ahogy tegnap. Tippem szerint Karin a csirkék védőangyala, de úgy is ki fog derülni szerintem, mert nem ez volt az első eset, hogy késve mentem… Egyébként meg jól meg szívtam. 600 km/h-s szél, 5-8 fok, zuhogó eső… De nem baj, mert a szoba megint melegnek tűnik!!! :D:D:D:D
Malawi takarítás. Végre! De csak azért lett ennyire hajtva a dolog, mert Hétfőn 15 új Gaia érkezik, a következő Májusi csoport Gaia-i. 14 Nő. Fel tudjátok ezt fogni? 14 Nő, és egy szem…Férfi.
A Nagy Zuhanyzót nyertem meg. Egyedül, mert 4-en voltunk az egész épületre. Hát, 1 órás azért volt. Pedig most nem is voltam annyira nagyon alapos, mint legelső alkalommal. Akkor nem volt olyan szeglete a mosdónak, amit kihagytam volna. Most azért nem súroltam wc tartályt, kukát, falakat, párkányt, ablakot…De azt hiszem, így is elég tiszta az a mosdó.
Kicsit késve érkeztem enni, úgyhogy nem tudom, miről maradtam le. Azt tudom, hogy Carla elkapott, hogy berakott mára ebédet csinálni egyedül. Mondtam neki, hogy ezt igen csak át kéne gondolnia, mert konténert csinálok, és emlékezzen csak hogy nézek ki. Hogy kajálás előtt arcot kell mossak, mit gondol, jó ötlet hogy a konyhába rak? Meggyőztem gyorsan. Cserébe holnap mosogatok, szombaton meg reggeliztetek. Kezdem megszokni ezt a korán kelés dolgot….
Irány az uszoda. PÁPÁÁÁÁÁM. Egyedül. Szerencsére akadtak squash-osok, meg tollasosok, így eljutottam az uszodáig. Ott aztán szétváltak útjaink. Istenem…úgy kellett, mint sivatagban egy pohár víz. Szépen, a csigolyáim egyesével a helyükre másztak, s 40 perc mellúszás után már a vállam sem kattogot. Szépen mindenemet megnyújtottam. Fenomenális volt.
Mivel vittem az uszodába cuccost, hajat mostam, megfürödtem ott, s mikor visszaértünk, csak megszárítottam teljesen a hajam, meg melegítettem picit a szobán, fogat mostam, s szerintem beájultam az ágyba, mert nem emlékszem másra. :D Nem emlékszem mit álmodtam, csak azt tudom, hogy az utóbbi időben mozizom. Kár, hogy a sok szundi miatt elfelejtem….Hmm, talán ez jó motivációnak. Felkelni, és azonnal leírni, miről álmodtam. Akkor már csak nem alszom vissza…no, majd megpróbálom. :D
És akkor elérkeztünk a ma reggelhez, amit már leírtam. Hát, nagyjából ennyi. Megyek is, még vár rám egy szárazruha elpakolás, a fogmosás elmarad, mert ki akarom élvezni a maraquja ízét. De szerintem előtte lehet elszívok egy cigit a hidegben, mert akkor melegnek fogom érezni a szobát, és tök jó lesz „melegben” elaludni…Hm..látszik, hogy este van, már zöldségeket beszélek. Pedig ismerve magam, megcsinálom…. :D Hiába, ez vagyok Én. :D
Ölelés nektek!
