Péntek este, és Én Chopint hallgatok a szobámba. Imádom a zongora hangját…egyszer szeretnék majd megtanulni játszani rajta…és lesz egy öreg szépség a nappalimban….
Az ebédlőben mozizás folyik. Én megpróbáltam. Isten bizony, de… képtelenség. Tele is a fejem, és fáradt is vagyok. Hihetetlen élmény, hogy rendszeressé vált, hogy együtt fárad el az agyam és a testem.
Reggel ismét felkeltem fél7-kor. :D zseniális. :D Már csak fent is kéne maradni :D Jó volt a meleg takaró alatt, így csak ébren álmodoztam, úgy 2 percig, mert végül belealudtam. Aztán a szokásos szundi harcok, szokásos bronzérem. De teljesen elég, ezzel az időbeosztással mindenre van időm. :D
Minden a szokásosban, egészen a morning spot utánig. Mentem Asahoz, hogy akkor kitölteném az egészségügyi regisztrációs lapot. Asa küldött Bobbyhoz, Ő meg közölte, hogy nincs olyan lapunk. Még toporzékoltam egy darabig, mint a durcás gyerek, de igazából senkit nem érdekelt, hogy mit toporzékolok. Gondolatban biciklire ültem, és elmentem a rendelőbe, elmagyaráztam mit szeretnék, megértették, és ott kitöltöttük a lapot. A képzelgéssel némileg lecsitítottam az üvöltő gyereket magamban. Vagy inkább megoldottam magam… és meg is tenném… ha lenne hétköznap időm rá, hogy megkeressem, hogy hol van egyáltalán ez a rendelő… dühöngtem…
Nap közben, még voltak apróságok, amin felhúztam magam, Pl. az egy perc elég, hogy ezt megcsináld…ez így nem jó, ezt még kell csiszolni….???????????????????...
Aztán rájöttem, megértettem a lényeget: Azokat a felületeket, amik nagyjából rendbe vannak, éppen, hogy csak meg kell csiszolni, az erőt és az időt, a problémás területekre kell elhasználni. Hurráság, ügyes kislány, mehetsz az első osztályba. Tényleg ennyire lassan esett ez le? Félelmetes…
Nos ebből ki lehet találni, hogy megint konténert újítottam. De nem csak. Elvitték a sok fehér nagy zsákot, egy nagy-nagy kamionnal… Nah, nagy fehér zsákot is tömtem. A kamion sofőrje magyar volt, igazi nagydumás, de egy merő jó indulat…és magányosság. Ő is egy angyalka volt, bár nem a megszokott formában. :D Annyira tipikus, mikor egy – két szót szól angolul, aztán mondja magyarul, mintha mindenki értené. :D
Azt hiszem a fűnyíró bot után, a flex a második kedvenc masinám. Bár nem daraboltam vele, hanem kör alakú drótkefe szerűséggel csiszoltam, de zseniális. Fülvédő, szemvédő, maszk, és merő piszok. Minden porcikám fáj…de imádom. Sokat lehet gondolkodni is…
Ebédszünetben nem voltam éhes, így kértem az almafától egy szem almát – letéptem, és leesett egy másik is - , szóval ezzel a két almával beültem Hvala alá. Csak voltunk. Ő meg Én. Mikor a pároddal, vagy a legjobb barátoddal vagy, nem szólsz semmit, csak egy helyen vagytok, és ez már épp elég boldoggá tesz. Na,ilyen volt ez is. Felhúztam a térdem, mert azért hűvöskés az idő, és odakucorodtam hozzá és majszoltam a két almát. Hogy milyen finom ez az alma… rózsaszín a húsa. :D
Félidőnél már nagyon fáztam, így beültem a Gaia terembe a gép elé. Neteztem egy picurit, csörög a telefonom. Telenor. Megbeszéltünk mindent, tünemény volt a nőci, kacagtunk és végül nem él többé ez a számom. Pipa, kihúzva a listáról.
Aztán 6 után szólalt meg megint a telefon..holnap érkezik a csomagom :D:D:D – na ez egy furcsa beszélgetés volt. De éreztem, hogy a srácnak is. 3-szor szólaltam meg, és Ő is. ÉN: Igen, tessék. Áh, szia Robi, tökéletes. Akkor szia! Ő: Szia Robi vagyok, a kollégám holnap viszi a csomagot 4 és 6 között. Hát igazából ennyi. Szia.
Nem vittük túlzásba a dolgot, úgy érzem:D
Ezen kívül minden ugyan az. Sok – sok gondolat, esti etetés, nagyzuhanyzós pacsálás…
JAH! Ebédszünet vége előtt egy hangyányival, megnéztem a kacsaházat, amit Vele befejezett. ZSENIÁLIS! A macska rúgná meg, hát a végeredmény szuper lett. Én meg mit össze nem görcsöltem. Ott a pont. Néha csak csinálni kell. A spontán dolgok jók – tudom, egészen sokat csináltam, ami a hirtelen jött utazásokat, vagy kisebb kalandokat illette. De azt hiszem, kitágíthatnám ezt a dolgot. Úgy, hogy ha nincs terv, akkor csak szimplán ne agyaljak a dolgon. Újabb lecke :D
Jó kis nap volt. Élveztem. :D
Fél10. Lehet ciki, de Én bebújok a takaró alá. Élvezem még a zongoraszót, és álmodok valami mesebelit. :D Reggel pedig ha megébredek megint fél7-kor, kis is fogok tudni szállni az ágyból. :D
Szép álmokat, rózsás csókokat! :D
