Azt hiszem, egész nyűgös hét volt az előző. :D Megismerkedtem az itteni ősszel, s rá kellett hangolódni. De egész jól megy, ma már reggel a kesztyű mellé a sárga esőkabátomat is vittem, és máris nem volt igazából semmi problémám. Nem tudom hol olvastam, de igaz a kijelentés: „ Nincs rossz idő, csak rossz öltözék…” :D:D
A reggel nehézkesen indult, a felkeléssel megint fújunk egymásra… Nem baj, igyekszem vele minél előbb megbékélni. A zene mindig meglágyítja lelkét…:D
7:55-re értem az ebédlőbe, 8:00-kor kezdtem a melót, mert elmaradt a morning spot. A nap végén tudtam meg, hogy azért, mert holnap 2 órás lesz, és promóciós reggel lesz…bleeeeee….
Az alatt az 5 perc alatt, amíg emberek között voltam, 2-en szóltak csak be. A penészes sajtját neki, hát ennyire hétfő reggel van mindenkinek? Puffogva randiztam már reggel 8-kor a konténereimmel. Aztán ahogy megint elkezdtem - bár most csak festettem még egyszer őket- , szépen elkezdtem gondolkodni…MÁR MEGINT…
Valamelyik nap, már nem emlékszem ki, de ennyit mondott: „Menekülj innét, amíg meg tudod tenni..” – ez visszacsengett a fülembe. Eszembe jutatta a Xantusos leányt az alaksorban, aki épp hangosan kikelt magából, hogy évekkel ezelőtt itt kellett volna hagynia a sulit, és kedvesem rám mosolyogva megkérdezte, melyik órára nem mertem bemenni. Mert hogy tényleg…nem azért lógtam, mert jó buli volt, vagy volt jobb dolgom. Egyszerűen sokszor féltem bemenni….
Ezen eset, és a homeopátiás nyugtató láttán döntöttem úgy, hogy iskolát váltok, és feladom az álmom. Igen, a Xantus volt az álmom. Abba is túl sokat képzeltem bele…és meghaladta képességeimet. Más megtalálni az utad, és más olyanra lépni, ami szépnek tűnik…
Szóval, a biztonság kedvéért, csak a lelkem megnyugtatásáért, mert hogy semmi pénzért nem adnám fel ezt az egészet, akárhogy is legyen, de elkezdtem „B”, „C”, „D” terveket gyártogatni.
Felmerült, hogy az USA-s suliba átmenni. A gondom az, hogy nincs 24 hónapos program, és a 3 hónapos utazás NEKEM MINDENNÉL FONTOSABB!!!! Szóval realizáltam, hogy a maradék 5 suliról semmi fogalmam nincs, majd utána nézek…aztán rájöttem, hogy nincs félévnyi félre rakott fizetésem, hogy csak úgy váltsak. És ezt a pénzt sem szeretném elbukni. Meg igazából… Alapvetően minden okés, csak a mentalitással van bajom. Az meg esélyes, hogy mindenhol ilyen. Szóval … .ez ahogy megszületett a fejemben, úgy repült is tovább, mert még potenciálnak sem jó. De ötletnek nem volt rossz. :D
Aztán jött a mesebeli verzió. Amiben egy 35-40 körüli magas, jóképű, latin férfi jön ide motoron, hogy olvasta a blogomat – mert hogy valamelyik szülője magyar, így tud magyarul is - , és nagyon tetszik neki, ahogy írok, és arra gondolt, hogy felpattanhatnék a motorjára, a cuccaimat hazaküldjük, bejárjuk a világot és a közös kalandunkat Én megírom. Amiből Ő részesedést kap, így fizetem meg a költségeimet. Holnapig döntsem el, de igazából nem fog addig elmenni, amíg nem mondok igent. 2 hétig váratom, még mindig itt van a sátrában a motor mellett, reggelente elmegy, de estére mindig visszatér, s mindig újra veri a sátrát. Mindig izgulok, hogy visszajön e. Aztán beadom a derekam, bejárjuk a világot, 4 évig utazunk, minden év végén 2 hónapot Magyarországon töltünk, amikor írok, s minden év végén kiadunk egy könyvet. Sikeres kalandor és írónő lesz belőlem, s végül Ő lesz a férjem. Farmunk lesz, s 3 gyönyörű gyermekünk. Az első fiú, aztán egy ikerlány páros. :D
ÉÉÉÉbbbrresszzzttőőő Cintia! Húzd ki a biliből a kezed!!:D Felvidít a saját világom, az hogy tulajdonképp megint írtam a fejemben. (Lehet ezt a storit kifejem majd egyszer bővebben, ha lesz időm) Hiába, nagy szerelem lett ez az írás. :D A festés is könnyebben ment, visszatért a lelki egyensúly. Megjelenik Bobby, hogy ha befejeztem a festéseket, a vizes ruhákat kéne kiteregetni a Ghost house-ba. Örülök, mint majom a farkának, végre egy kicsit mást csinálhatok. :D
Aztán közöl velem még egy információt, ami után lekapcsolom a rádiót, és visszakérdezek. Ha minden igaz, akkor a héten megyek SVÉDORSZÁGBA egy hónapra. :D Duplán tört meg az átok. Mást csinálok, ráadásul újra utazom. IMÁDOK ÉLNI! :D Mondanom sem kell, hogy ez után nem lehetett letörölni a vigyort az arcomról… és végre újra Énekeltem…már egy – másfél hete nem énekelgettem….:D
A vicces, hogy Árpi ilyen világjáró. Ő most Dániában van.Általában Őt szokták reptetni. És pont, mikor együtt reggeliztettünk, akkor kérdeztem meg tőle, hogy miért pont Őt küldik? Nem tudott rá választ adni. Így Én le is mondtam a dologról, mivel még nem vezethetek ugye, s leginkább a sofőrök utaznak…
Aki ismer tudja, hogy imádok utazni….hát barátaim, kívánj, és megkapod. :D :D
Annyira felpörögtem, hogy ebédszünetben, csak úgy pörögtem. Kv-t csináltam, kacsáknak kicseréltem a vizét, meglocsoltam a paprikákat…
Munka után etettem, fürödtem, írtam, vacsiztam és most itt vagyok az ebédlőben, és 7 perc múlva megyek mosogatni…:D
Egyébként elnézést, elmaradtak a tegnapi levelek…. majd érkeznek, amikor érkezniük kell, oké??:D:D
Homlokcsókos szép éjszakát nektek!! :D
