Igazán borús reggelnek indult a szombat. Hatalmas felhő telepedett a CICD-re, és hol könnyezett, hol sírt a drága… megalapozva ezzel a nap hangulatát. Felkelni sem nagyon akartam, s amikor kinéztem, még inkább visszabújtam volna az ágyamba. A reggel is fél órával később indult elvileg, de hát, vannak felelősségeim, kicsi csirkéim nem maradhatnak éhen, és bezárva. Összeszedtem magam, megetettem a lelkecskéimet, megreggeliztem. (Reggeli alatt Marie megkért, hogy segítsek neki egy skype meetingbe… aztán beszélgettek, hogy ez a legszarabb hónap, meg majd szeptembertől indul be… Nem volt kedvem újra elmagyarázni, hogy nem a kevés érdeklődővel van bajom, hanem azzal, hogy nincs gyomrom a dologhoz…)
A morning spot-ot hamar rövidre zárta Asa, mindössze egy fél órás filmet néztünk meg. De az legalább mókás volt. :)
Bobbyval mentem a store-ba. Ő sem a legjobb hangulatába volt, neki esett Dávidnak. Elmentek, majd mikor visszatért Bobby, hátra vezetett egy raktár helység szerűségbe, és kiadta a feladatot: Rendszerezni. Könyveket egy helyre, cd-ket egy helyre. Váo, megörültem, nekem való feladat, kiélhetem rendszerező mániámat. Egy 10 perc sem telhetett el, amikor jön Bobby, mondja, hogy elnézést, de más lesz a feladatom. Gazolás. Úgyhogy, nekiláttam.
Drága Édesanyám és Édesapám. Köszönöm az esőkabátot. Nagyon – nagyon hasznos volt. :)
Később Dávid is csatlakozott. Hol pötyörgött, hol zuhogott… de csináltuk.
11-től hivatalos ebédkészítő voltam, egyedül… Hát mondanom sem kell, hogy ezernyi varia lefutott a fejembe, hogy kinek szóljak, kivel cseréljek, de végül összeszedtem minden bátorságomat, és el kezdtem agyalni, mit is főzhetnék. 11-kor bevágtattam a konyhába. Ilona, a kis törpillánk (kb.155 cm magas), bent főzőcskézett. No, mondom, megvan a segítség, ha valami elakadna. De nagyon főzött, levest, rizst, ilyenek. Azt mondta, a tanároknak csinálja, mert building hétvégéjük van. Aztán ezt is nekik, azt is nekik..Benéztem a hűtőbe, olyan ipari mennyiségű maradék volt, hogy megérdeklődtem, van e értelme 10 emberre főzni, amiből 4 tanár, és külön készül nekik a kaja. Hát nem. Visszamentem gazolni.
Azért a kaját meg kell melegíteni, szóval visszamentem egy órával az ebéd előtt. Tettem vettem, melegítettem, segítettem levest szűrni ilyenek…40 percet töltöttem el a konyhába, amit végig morgott Ilona. Nincs ezzel baj, de most nem igazán esett jól a lelkemnek, s egészen murci lett az Én hangulatom is. Csináltam egy teát, hátha…
Eljött az ebéd idő, s nekem már étvágyam sem volt. Egészen esőmentes idő volt, ledőltem a fő épület előtti padra, és vártam Marie-t, mert közben kiderült, hogy persze a meeting, hogy ne menjen semminek a kárára, ebédszünet alatt lesz. Szóval eldőltem, és bóbiskoltam egyet.(kb. 20 percet)
Jött Marie, mentünk, megcsináltuk.(egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy nem tudtam kiülni Hvala alá….)
Délutánra jobb időnk lett. Folytattam a kapirgászást, amibe a csirkéim is beszálltak. Egész délután ott ólálkodtak körülöttem, és hol az összerakott kupacaimat kaparták szét, hol előre mentek, és felkészítették nekem a terepet. :)
Tépkedtem a gazt, amikor is egyszer jön Wendy, hogy nagyon lassan haladunk Dáviddal.(Ő meg mosogatott ebéd után, úgy, hogy reggeli után senki nem volt beírva, így 2 széria volt az övé)
Nagyon sok pénz jár ezért, és mi nem dolgoztunk meg ezért igazából… - már megint a pénz... –
Itt angliában minden: nice és good, és minden ami nem az az: not nice, és not good.
Szóval, lényeg a lényeg: le lettem baszarintva. Kaptam egy ötletet, hogy lapáttal gyorsabb, mint kézzel. Ami igaz volt, most már tudom. Csak olyan hülye érzés volt, hogy a munka utolsó 1,5 órájában szólnak, hogy egyébként baromira lassú vagy, és így praktikusabb. Bár, kényelmetlenebb is.
Tehát a reggeli rossz ébredést, és a nyomi hangulatot, megspékelték egy kis morgással, majd egy lecseszéssel. NICE!
Meló után elmentem fürdeni – jó hosszan, csak a szokásos- , utána vacsoráztam. Megetettem a kotkodácsokat, összeszedtem a lepimet, elhúztam egy hangyányit netezni – borzasztó itt a net -, megnéztem a csirkéket helyükön vannak e már, bezártam Őket…és 9 óra után egy picivel már aludtam is. Előtte még Amilka nagyon beszélgetős hangulatába volt, aztán a végén már annyira nem voltam hangulatomnál, hogy mondtam neki, hogy nem igazán értem Őt, szar napom van, aludjunk. Gyakorlatilag elküldtem…
Vasárnap reggel…és ugyan úgy csörög az a nyomorult ébresztő és ugyan az a nyomorult időjárás….Összekaptam magam, de pizsamában mentem a körutamra, jóformán csukott szemmel. Kiengedtem a tollasokat, adtam nekik hamizni valót.
Találkoztam közben Marie-vel, aki meg is jegyezte: De korán. Mondtam neki, nem sokáig, befejeztem az etetést, és megyek vissza aludni.
Mikor visszaértem, nem bírtam aludni. Így elkezdtem írni…
Aztán letettem a gépet, fejemre húztam a takarót, látni sem akartam a szürkületet. Elaludtam…
10:45 körül kelhettem, a nap erőt vett magán, és győzedelmeskedett… Fogtam magam, fogat mostam, elkészültem. Elindultam reggelizni, útközben pedig raktam be egy mosást, az egyik üresen talált mosógépbe. :) Nagyon könnyednek, és kipihentnek éreztem magam. Szerencsére nyoma sem volt a tegnapi nyűgösségnek. :)
Visszajöttem, és ahogy pakoltam, feltűnt, hogy nincs meg a fogszabályzóm. Aztán megtaláltam…az ágy és a fal között. Ez új… minden éjszaka kikapom a számból, de általában szorongatom reggelig. Most nem.
Nekiálltam takarítani. Kinyitottam az ablakokat, elpakoltam egy-két cuccot, felkötöttem a függönyöket és kiporszívóztam… sokkal jobb. Megint alakítgattam rajta egy kicsit. :)
Tegnap nagyon sok fajta tollat találtam. Fácántollat, kakastollat, galamb tollat, valami varjú toll szerűséget, és még sorolhatnám. Vagy 6-7 fajta tollat. Úgyhogy fogtam magam, összeszedegettem őket, és beleraktam egy vázába. Tök szépen mutat. :)
Ma olyan átölelem, a világot érzésem van, pedig nem történik igazából semmi. Szóval, fogadjátok ölelésemet. A szavacskámra gondolok,és végig simítom a lábamon : "Minden(ki)" - t és ebben tényleg benne van minden, és mindenki.
Szeretlek titeket. Köszönöm, hogy voltatok, vagytok és lesztek nekem. :)
Később beültem az ebédlőbe netezni, mert ott egészen tűrhető a net minősége. Aztán megjelent Vele. Leült mellém, váltottunk pár szót, s mondta, hogy igyunk egy kv-t, és cigizzünk egyet. Mondtam, okés, de cigit nem kérek. Azt mondta, ne szórakozzak, és nem igazán fogadott el semmi magyarázatot. Tudta, hogy jól fog esni, és ha őszinte akarok lenni, nagyon is jól tudta. Aztán, mikor belevágott a mondanivalójába, értettem, miért is kell, a mind a ketten cigizünk hangulat. Lényege az volt, hogy úgy érezte, kerülöm hétfő óta. Mondtam neki, hogy rosszul érzi, bár tény, hogy a héten egyszer – kétszer elkapott napközben, és mikor megkérdezte, mit csinálok este, mindig azt mondtam, hogy majd meglátjuk. Elnézést kért, ha úgy érzem, hogy erőszakos volt. Mondtam neki, hogy ne hülyéskedjen már. Nincsen semmi baj, egyszerűen csak nem tervezek előre. A másik, meg hogy nem szeretnék túl közel engedni magamhoz senkit. S ezzel le is zártuk a témát.
De ismét sokat köszönhetek neki, az alaphangulatom is emelkedett volt, de Ő még dobott rajta. Semmi mással, mint a társaságával. Olyan szinten meg tudja nyitni a beszélőkémet, mint senki más. Röhögcséltünk megint, kérdezte, miért bújok oly sokat a számítógép mögé. Mondtam neki, hogy nem bújok, csak blogot írok. Érdekelte. Annyit fogott fel, hogy nagyon sokat írok. Mosolygott… aztán fordítgattam neki részleteket belőle. :) Meg egyszer meglátta Hvala „szót”. Kérdezi, az mi. Elmeséltem neki. Mondta, hogy tudom mit jelent? Mondom persze. És elmeséltem – persze felületesen – Hvala történetét. Hogy ki szoktam ülni alá, beszélgetek vele, megölelgetem… Az a fura, hogy egy cseppet sem torzult el az arca. Egyszerűen elfogadta…
Elemeztük még az itteni helyzetet, mondtam, hogy a tegnapi nap, az hanyagolható lett volna. Elmondtam, hogy nem voltak velem megelégedve, és ez mennyire zavar. Azt mondta, sokszor felfújnak itt felesleges dolgokat, nem szabad felvennem Őket. Máskor jobb lesz, és ennyi…
Ekkor felállt, berohant, s visszajött egy fehér lappal. Hajtogatta, majd rakott bele pár darab szűrőt, pár darab cigi papírt, és egy kevéske dohányt. Majd oda nyújtotta. Mondom, nem, köszönöm. Nem akarok dohányozni, ezért nincs cigim, és nem fogom tudni visszaadni. (pedig, ha így folytatja, muszáj vagyok neki venni egy dobozzal). Azt mondta, nem érdekli. De gondolja, hogy egy olyan nap után, mint a tegnapi, igen is jól esett volna egy szál cigaretta. (Megint nem tévedett…) és elrakatta velem…
Aztán Ő lelépett valahova Asaval meg a fiával.
Jut eszembe, mielőtt beültem netezni a konyhába, és sétáltam elkapott Amilka, hogy ne haragudjak, hogy tegnap nem vette észre magát, és nem lépett le, pedig látta rajtam, hogy nagyon fáradt és nyűgös vagyok. Meg hogy most elküldték Duramba 1-2 hétre, és ha már úgy is netezni indulok, jelöljem már be ismerősnek. Ekkor jöttem rá, hogy nem Amilka, hanem Amilcar. :D
Elmentem a maradék ruhámért, a ruhaszárító masinához. Onnét ide vettem az irányt, a szobámba. Kezemben a kosár, amiben a ruháim,egy 2literes üveg, egy övtáska, amiben mindenem benne, meg a lepim. Karácsonyfa rulz. :) De sikerült. És nem esett ki semmi sem a kezemből :)
Elpakoltam a ruháim,pakolásztam,kikészítettem a ruhám holnapra majd csináltam magamnak egy magnézium – kálcium koktélt, gondoltam jól fog esni a szervezetemnek. Jut eszembe, mennyit tudok pakolászni :)
Elhatároztam, hogy vacsiig angolozok picit. Minap, mikor beszélgettem Rékával, mondtam, hogy nem láttam még túl sok fajta szobát (utána volt, hogy Amilka – aki mint kiderült Amilcar – körbevezetett), nem e mutatná meg az övét. Megmutatta, és kb. az első szava az volt, hogy nem akarsz angyal kártyát húzni? Meglepődtem. Az ilyen jellegű dolgaimat otthon hagytam, csak a szívemben hoztam magammal. És valaki spontán belecsap? Mondtam neki persze, hamár így felajánlottad.:) Húztam, és elkezdtem elolvasni a leírást. Aham… vakartam a fejem rendesen. Nem sokat értettem sajnos belőle. Mondtam neki, reménytelen. Erre a reakciója, hogy úgy is elmegy Ő is Dániába, hozzam el magammal, aztán ha kell neki, visszakéri. Csodálatos. Egyébként Parasiel angyal kártyáját húztam. :)
Így izgalmas volt az angolozás. :)
Vacsi előtt benézett Dávid, váltottunk pár szót, aztán újra külön váltak útjaink.
A vacsora finom volt, nagyon jól esett. :D
Utána útnak indultam, a szokásos etető-itató körutamra. Mikor mentem hátra, a hátsó kapirgálókhoz, összetalálkoztam Hvalával. Oda mentem, mosolyogtam rá, megöleltem, és tök ösztönösen lenyomtam egy puszit a törzsére. Utána elnevettem magam, szórtam egy kis csemegét elé, és közöltem vele, hogy lásson sok szépet. Tovább mentem. Aztán Hvala újból hozzám szólt, s megértettem tanítását. Nem ellökni akart, annyit akart, hogy megértsem, nem kötelező alá kiülnöm. Hogy a kapcsolatunk erősebb, és régebbi annál, hogy csak akkor legyen valós, ha Én mindig oda ülök alá. Ma nem ültem ki alá, s először nem csináltam ebből lelki problémát, s mikor odamentem, csak egyszerűen örültem neki. Ez volt a tanítás lényege. Hiszen nagyon jól tudta , hogy amikor újságot kihordani voltam gondoltam rá…azt is tudta, hogy ma is gondoltam rá, mikor a fényképeket osztottam meg a facebook-on. Mindent tudott…arra várt, hogy ne érezzem kötelességemnek bizonyítani, hogy fontos… Azt hiszem, kicsit félreértettem.. Ismét valami leírhatatlan boldogság kapott el… A kis fehér popsik megint villogtak a szemem előtt.:)
Mikor visszafele jöttem, nem akartam hinni a szememnek. Egy nyuszi nem tágított. Ott feküdt. Halkan lépdeltem, hogy meglessem. Mikor odaértem, hirtelen felmerült bennem. Hogy nem nyúlhatok hozzá, mert lehet beteg. Fura, sosem érdekelt ilyesmi, de most a felelősség, mint valami látomás, megjelent előttem. Mindennek oka van gondoltam, így nem értem hozzá. Aztán elkezdtem gondolkodni, ha beteg, hogy tudok rajta segíteni. Felálltam, nem is tudom miért, talán abban bízva, hogy az a plusz 140 centi, amivel magasabb vagyok, ha állok, közelebb segít valami magasabb tudáshoz. Hátraléptem, mert megbillentem, és a papucsom klaffogása felébresztette a nyuszi érzékeit, és elrohant. :) Semmi baja, illetve azt hiszem, vak volt a drága, mert nagyobb fűcsomó előtt hasalt le és húzta be füleit, úgy hogy éppen csak a feje érintette a fűcsomót. Szerintem a szaglása se lehetett az igazi. Vagy nem tudom.
De mindegy is, a lényegen, hogy vad nyuszit, soha nem fogok ilyen közelről látni, nem változtat. Csodálatosa volt. :) Aztán ahogy jöttem, nagyon sok fáról felszállt egy-egy madár. Csodaszép volt őket látni…S széles mosollyal tértem vissza a szobámba. :)
Leültem, és elkezdtem pötyögni. Ma gondolkodtam rajta, hogy mi lenne az okosabb, kérni egy privát szobát, vagy nyitottnak maradni, az új emberek felé, akik majd jönnek. Nem jutottam dűlőre. Aztán ahogy írogattam,hogy mi is történt velem a mai nap folyamán, bevillant, hogy lehet nem is vagyok egyedül, és azért nem tudom az egész szobát teletölteni az energiámmal. Mert itt magam körül oké, de a szoba másik fele az teljesen Cintia mentes. Aztán, ahogy ezen méláztam, a rádió egy pillanatra recsegett. Gondoltam magamban, ez teljesen normális. Aztán megint csinálta. Ezzel még inkább visszaigazolta számomra, hogy valami mechanikai hiba történt, de azért hangosan elengedtem egy mondatot számból, magyarul: Ha itt lennél vagy lennétek, akkor tovább recsegne. Persze semmi nem történt, el is mosolyogtam magamat, hogy már megint haluzok. :) Aztán felmerült a gondolat, hogy mi van, ha nem értik. Elkezdtem angolul mondani, és addig jutottam, hogy ha itt vagytok… és végül ki kellett kapcsolnom a rádiót, mert semmilyen adót nem tudtam befogni. :) Hihetetlen. Említették már, hogy vannak furcsaságok. Az épületegyüttesnek nagy történelme van, de mindenkinek azt mondtam: túl könnyen hiszek az ilyesmiben. Maradjunk annyiban, hogy ha tapasztalok majd érdekességet, akkor el is hiszem. Addig csak tetszik a dolog. :)
És tessék, 3 hét után beköszöntött az első furcsaság. :)
Elmentem tusolni egyet, természetesen a kedvenc zuhanyzómba. :) Utána elindultam bezárni a csirkéket, s összefutottam Dáviddal. Cuki volt, elkísért. Jajj, és „majd visszanő”, tudjátok, a csirke, aki néha a régi helyére megy aludni, már a második éjszaka jó helyre fekszik be. Tiszta büszke vagyok rá. :)
Aztán meg sokat beszéltem Dávidnak, majd megölelgettem, kapott egy cuppanóst az arcára, és bejöttem. Most írok, s talán belelesek valami filmbe. De leginkább aludni szeretnék. Holnap hosszú nap lesz, mert mint kiderült, nem kertben leszek, hanem szórólapozok…- Bármi jobb a promónál..:)
Cuppanóst mindenkinek! :)
