Ismét parádésan indult a reggel, olyan tipikus hétfősen, pedig szerda van. Az hagyján, hogy otthonról álmodtam, s így nehéz volt egyáltalán akarni, hogy felébredjek, még a reggeli első mozdulatok sem estek valami jól. Igen, tegnap nem éreztem semmit az egész napos fűnyírásból, reggel viszont úgy éreztem, semmim nem mozog, s ha robot lettem volna, olajért kiáltottam volna.
De itt még nincs vége a bálnak. 7:15…visszabóbiskolok, és megjelenik előttem a rota. Ma vagy holnap csinálom Én a reggelit? Felriadok, magamra kapom az első ruhát ami a kezembe esik, és szedem a lábam, mint akit kergetnek. Én csináltam a reggelit, 7:25-öt írunk, és 7:30-kor tálalni kéne. Zseniális vagyok! Elkezdem,csinálom… nincs tálaló kocsi…a dán vendégek felhasználták…még jobb. Osvaldo és Réka angyallá változott, Osvaldo tartotta bennem a lelket, meg kérdezte, hogy mit segítsen, Réka meg hozta a trolit. 7:40 és 45 között már tálaltam is. Pörögtem, mint a búgócsiga, aztán Carla is angyallá változott, meg azt hiszem Mónika is. És már tálalva is volt a reggeli. Negyed órás késéssel.
A rohanás persze nem ért véget ezzel, hiszen ott vannak a csirkék. Utólag elgondolkodtam rajta, ha Ő nekik adtam volna előbb kaját, abból mekkora balhé lett volna? Csintalan mosollyal az arcomon köszöntöm Hvalát, és a közeli almafáról tépek egy almát. Úgy sem lesz időm enni, jelenleg az alma a fogkefém, és a reggeli szájszag még hagyján…de az az íz…szóval felüdítettem a számat. :D
Visszaérek, Bobby terel a teremben. Ránézek Óriási könyörgő szemekkel…bepisilek…Te tudod, mondja, és megrántja a vállát… Annyi ideig pisiltem, hogy ez idő alatt szerintem 4szer is belelehetett volna fogni a nagy dologba is. :D
Rohanok, sietek, bemegyek a terembe, és ki az első???Hát Én…Odafagytam az ajtó elé. Annyira lefagytam, hogy szépen végignéztem, hogy mindenki bejön, ahelyett, hogy elmentem volna csinálni egy teát vagy kv-t. :D
A reggeli morning spot a green housba telt, munkával. Sokan voltunk, élveztem, gazoltam. Viszont, 9 előtt 2 perccel le tettem mindent, és szinte rohantam a konyhába. Az alma jó kis savat csinált, s Én már ordítani tudtam volna az éhségtől. Aztán vigyorogva burkoltam egyet… :D
Rohanás átöltözni. Minden mozdulat fáj, de mosolygok, nem zavar.
Újra Én és a fűnyíró. Fáj minden mozdulat, de még élvezem. 11 órási szünet, kv, egy szelet nutellás kenyér – mert megszolgáltam a kalóriát - , nekem passzolt fél szál cigi – Adél nem kérte, és lepasszolta - , Én pedig rongyoltam az első fa alá amit találtam, – Hvala messze volt - , s ületem, és úgy éreztem meg fogok halni…
Nem vártam ki a 20 percet, egyszer megindultam, és még egyszer képtelen lettem volna. Elkezdtem dolgozni, és egyre szokta meg a testem a terhelést… Szépen lassan megszokta a munkát, és megint nem volt semmi bajság.
Ebéd, ebéd után néma csend. Hallgattam a többieket, de beszélni képtelen voltam. Hiába, Női test ez..töltődtem. :D
Utána közös kertészkedés, mindenki ott, s folytattam a fűvágást. Megismerkedtem már teljesen a géppel. Már megismertem a hangját, amikor ürül a tank, vagy nagyon kicsi a szál. Tudtam, hol milyen sebességgel érdemes dolgozni. Eggyé váltam a masinával. :D
Az is boldoggá tett, hogy Alice hasonló masinával dolgozott, és feltaláltam magam, mikor segítséget kért. :D
Egyik szünetben néztem a traktort. Oda szóltam Eszkimó Péternek: Egyszer vezethetem majd a traktort?Azt mondta, talán a jövő héten, csak beszélni kéne Wendyvel… Mi a manó :D Nem erre a válaszra számítottam. :D Meglátjuk, de kíváncsian várom. :D
Munkának vége, tusolás, hajmosás. Holnap Birminghambe megyünk, Humana Day van, nincs munka… Örülök neki, bár a reggel 7 órai indulás egy pillanatra megállította a szívemet. :D
Felpörögtem. Testápoló, hajápoló, hajszárítás, tyúketetés, netezés – szar a facebook, nem tudok levelet olvasni, nem baj, velem nem babrál ki az a fránya, irány a Gaia terem, számítógép, mindenrendben, este SOS randi Ősökkel – júúúúúúúj, csomagom fog érkezni…:D:D:D -, vacsora.
Ha szerda, akkor viráglocsolás… sose lesz vége a napnak, vagy miért nem 48 óra egy nap érzésének váltakozása bennem.
De végül büszke vagyok magamra, már sötétben is kiigazodom ezen az útvesztőn.( az épületen, ahol lakom) Néha, mint egy nesztelen pihe nyitom ki az ajtót, hátha szobába nyitok be véletlenül. Aztán trappolok tovább, mint a szélvész Rozi.:D
Újra a szobába, kikészít holnapra mindent, beállít az ébresztőt – ez most fájt egy picit, a 6 óra bepötyögése olyan volt, mintha a fogamat húzták volna - , …… és leül. Nem, nem haldoklik, csak egy kicsit. Ír… azt szeret.
Ma azért voltak gondolataim, nem volt annyira üres a fejem, mint tegnap.
Mindjárt megyek dumcsizni Életadóimmal, szóval búcsúzom is. Ha utána leülök még írni… erre nem is akarok gondolni, milyen kelésem lenne holnap reggel…:D
Nem első alkalommal, de láttam ma Mókust is, és Fácánt is… :D (Ezt most miért írtam le, nem tudom, de kijött… :D)
Na jó, pusszantás! :D
ui.: elfelejtettem mondani, hogy milyen mákom volt tegnap este. Betakaróztam, és valami koppant. A telefonom. Teljesen elfelejtettem volna ébresztőt beállítani… :D Hiába,valaki mindig vigyáz rám :D
