Fél 9. Rendet raktam, kikészítettem a holnapi cuccom, pizsit húztam –amihez most már a zokni is hozzá tartozik :D - , fogat mostam – egy megjegyzés: szódabikarbónával ne vakarjátok meg a nyelveteket, mert nagyon rossz íze van, és porcelán busz vezetés lehet a vége!(porcelán busz: wc kagyló) :D
Szörpivel kísérem az írást, de a teás bögrébe. :D Az állandó dolgokba is lehet változatosságot vinni. :D
Lássuk csak. Hiába, ébredni nem könnyű… hogy a fene enné meg :D Semmi extra nem volt ma reggel, a szokásos rohanás, a szokásos kisfilm. Utána terem takarítás, majd…
…majd lehetőséget kaptam, hogy végre kipróbáljam a fűnyírást, de a bottal táncolós fajtát. Tudjátok, mikor egy hosszú rúd végén van a fej, ami forog és vágja a füvet. Imádtam. IIIImmmááádddttammm. :D
Szerintem 3-4 éve nem volt ilyen nap, hogy ennyire üres legyen a fejem. Komolyan. Nem tudtam, hogy képes vagyok rá, de nem volt más, csak a fűnyíró meg Én. Zajvédő a fülemen – semmi zene, de nem is hiányzott most - , plasztik az arcom előtt… és csináltam, csináltam, csináltam. Töltöttem a tankot, vágtam a nejlon szálat, szétszereltem, összeraktam és folytattam. Tetőtől talpig tiszta dzsuva voltam, de zseniális volt… zseniális! :D
Rolf-al, a „nagy főnökkel” dolgoztam együtt. Azt mondta, folytathatnám holnap, ha gondolom… hát persze! :D Este egy manócska „szobrocskát” is kaptam tőle ajándékba... amit persze le kellett ejtenem, csak olyan Cintiásan. Nem lett nagy baja, az a pici fehér folt, ami keletkezett rajta, fekete filccel simán eltüntethető volt. Már nem is látszik:D
Ami azt illeti, azért elfáradtam. Újabb munka van, aminek „képviselői” előtt fejet hajtok! Szerintem mindenki dalmatává változik a végére. Én csak egy napot húztam még le, de a felpattanó dolgok, bizony kipöttyözték a testem…nem, nem számoltam össze :D:D – na jó, elkezdtem, de nem fejeztem be… :D
Társasozni kéne, de egyszerűen nem megy… :D
Azt hiszem, megszületett a legrövidebb írásom. Hiába, tegnap a leghosszabb, ma a legrövidebb… tökéletesen egyensúlyban. :D
Befekszem az ágyba, belehelem, és olvasok, mert már nagyon hiányzik… meg be kéne fejezni… s el kéne kezdenem angolul olvasni, mert frusztrál, hogy nem fejlődtem sokat az elmúlt 2 hétben angolból. Hiába, a következő lépcső, hogy esténként írok, majd olvasok, és közben szótárazok… De még előtte kiélvezem minden egyes betűjét a mostani történetnek.
Kis Darázs…ez a könyv címe… és ez az első mini történetemet juttatja eszembe… a legelső mini történetemet általános iskolában írtam, és ha jól emlékszem, soha nem mutattam meg senkinek. A történet egy darázsról szólt. Az volt a novella címe,hogy : Egy darázs, aki életeket mentett… Onnét jött, hogy az iskola egy új részében voltunk, és beszállt egy darázs, aki miatt ki kellett nyitni a terem ajtaját s meghallottuk a tűzjelzőt. Persze csak próba volt..a valóságban. A novellámban már egész más volt a helyzet. :D Nem, nem tudom hova lett sajnos, s csak részleteiben emlékszem a történetre. Pedig most szívesen visszaolvasnám…
Már ezért megérte ide jönni… rájönni, hogy mennyire szeretek írni. Bár valahol tudtam, mert a bakancs listámon ott van: Írni egy könyvet. :D Még a végén pipa lesz a végénél…:D
Ez eszembe juttatta a háttértáramat, s a rajta lévő írásaimat. Nem volt sok, és mind különböző stílusú volt. Az volt a tervem vele, hogy a könyvem egy skizofrén lányról fog szólni, aki néha írogat. Az írogatásai lettek volna a nagyon rövidke történeteim. Az olyanok, mint mostanában a hallucinációim. Az egy-egy szituáció leírás, aminek igazából se eleje se vége, de egy eseményt ír le, ezek lettek volna az álmok, a film részletek, amit néznek…stb. Szóval ilyen story a storyban dolog lett volna a vége, s lehetetlen lett volna megmondani a besorolását. Lett volna benne mese, szerelem, krimi, minden.
Bár még ki tudja… ha így folytatódnak a kívánságaim valóra válásai, még az is lehet, hogy... na jó, nagyon előre szaladtam, és különben is, arról volt szó, hogy lelépek. :D
Minden jót Édeskéim! :D
És habár napos óráink egyre fogynak, s a felhők veszik uralmukba az eget, sose feledjétek:
FELHŐK FELETT MINDIG SÜT A NAP!!! :D:D:D
