Kétszer is megébredtem szombat reggel, de azért 7:05-ig ágyban maradtam. Amikor először megébredtem, nem akartam elfelejteni az álmom. De csak sikerült… :D Így megy ez. :D
Megetettem a Drágákat, aztán az ebédlőben kötöttem ki. Neteztem egy kicsit, mert a reggel megint csak 8:30kor indult. A DI -osoknak building hétvégéjük volt, így mindenki itt maradt a CICD-ben. Hangulatos volt. Úgy volt, hogy konténert javítok. Persze itt semmi sem biztos, így fél nap kertészkedés után kerültem a storeba, és a konténerek egyik „alkatrészét” festettem,illetve inkább mártogatásnak nevezném. Meg a végén igazából már 3-an festettünk. :D
Kipróbáltam milyen a hegesztés. Nagyon élveztem… :D igazából, úgy az egész napot. :D Becsúszott egy ping-pong party is… Cuki volt Gábor is, meg Tamás is…nem aláztak ronggyá.. :D
A kajáról meg ne is beszéljünk. Ilyenkor 5-ször eszik a nép, és nagyon sok a falatka szendvics, meg a süti… Egyszerűen lehetetlen nem enni :D
Vacsoránál kicsit elszeparálódtam. Jó volt átgondolni a napot. Meg nagyon rácuppantam, hogy megtanulok furulyázni. Nézegettem kottákat, meg videókat youtube-on.
Este hamar ágyba kerültem…
Vasárnap fél1-ig aludtam. Na jó, nem egy huzamba, mert ugye vannak csirkéim. Pizsire bőrdzseki, meg gumicsizma, ágyból kelt, frissen kócolt haj. :D Szexii….. :D De nem igazán érdekelt, csak az, hogy visszakerüljek az ágyamba. :D
Aztán végül megnéztem egy filmet. The Way,(Zarándok út)…(VIKICA, NEKED KÖTELEZŐ, és tudni fogod, miért! :) )
A store-ba van egy akkora tű, mint majdnem a lábam. Nekiláttam, és megvarrtam vele a nagytáskám, mert a legutóbbi utazást egy kicsit megsínylette. :D Nagyon vicces volt :D
Utána mostam, Almut búcsúztattam, meg segítettem neki – Ő ment „helyettem” Birminghambe, a shop-ba. Szerintem neki tetszeni fog. :D
Aztán beszéltem a tanárokkal, meg még előtte Almuval, és megnyertem a szobáját. Szóval fél 4-től 7-ig kitakarítottam, meg belaktam. :D Raktam ágytakarót a falra díszítésnek, képeket, blue-tech gyurmaragasztóval a pillangós hajcsatomat, meg ilyenek. Szépen belaktam… végre van személyes terem. Imádom!! :)
Este, vacsi után mosogatás, utána meg Ősökkel randi. Már rég beszéltünk. Jól esett…:D
Azt hiszem, valaki elfelejtette, hogy Ő zárja az főépületet. Lekapcsoltam a villanyt, bezártam az ajtókat… amiket tudtam.
Miután elvonultam a szobámba, elmentem pancsizni. Ez most olyan, kötelező fürdeni zuhanyzás volt, így nem is a kedvenc zuhanyzómba, hanem a közelebbibe mentem. De hát az új szobába nem aludhatok első este piszkosan. :)
Fürdés után befeküdtem az ágyba, és csak nézegettem a szobát. Élveztem. Van egy zenelejátszó masinám, meg klasszikus zenei cd-m. Gondolom kitalálható, hogy a kettejük táncát élveztem, meg a hold fényének sugarait, melyek bevilágították a szobámat. Mosolyogva aludtam el… ismét. :D
Meg tényleg, hogy is felejthettem el: Ebédnél felfedeztem egy új srácot. Gondoltam jó fej leszek, bemutatkozom. Hát, tényleg Önmagam adtam. Vagy 3 széken átestem… de már tudta, hogy hozzá megyek. Aranyos volt, nem nevetett ki. Én meg már megszoktam, és tök természetesen haladtam tovább. :D
Mikor mentem a hatalmas tűért…kukáztam picit – a store-ba, természetesen. Néha jó dolgok vannak benne. Így is volt, találtam egy fejhallgatót. A picurit nagyobb fajtát. Babarózsaszín… sebaj, gondoltam, majd kreatívkodom. Este lefekvés előtt így is tettem. A babarózsaszínből csináltam sötét csillogós rózsaszínt. Gratulálok Cintia, sokkal jobb…. :D:D (ma már kék színű….:D)
Jó volt a szobámban ébredni. Kis jazz-el indult a reggel. :D
Storba voltam ismét, kepszlekelni (fogalmam sincs angolul, hogy kell leírni, és nem tudom mi a magyar megfelelője….ciki, de ez van. Kepszlek, oszt kész. Én tudom, miről van szó :P :D)
Árpival dolgoztam együtt…élveztem. Dumcsiztunk, meg beszéltem szegénykémnek, ha kellett, ha nem. Élveztem a második gyerekkorom. Felrohanni a sok zsákból épített domb tetejére… felugrálni a zsákra. Merthogy a kepszlekelés azt takarja, hogy a kicsi zsákokat, belerakod egy veled egy magas fehér zsákba. :D Mivel minél többet kell belerakni, és néha ugráltam a tetején…:D Fárasztó, de élveztem. :D ... és ismét sok-sok cucc, amit úgy megkíván az ember. Örülök, hogy írok róla. Őszintén szólva, megkönnyíti a becsületességet… Egy tilinkót hoztam el, amit elkértem… Persze Eszkimó Péterhez mentem, mivel zene őrült Ő is, nem volt kérdés, hogy elhozhatom. – azért ott vannak az ördögszarvak…hiába, Én is ember vagyok. :D - Meg valami kézrémes tubusban testápolót… az is a kukába került volna.
Reggel kilenckor realizáltam, hogy Én fogok megint ebédet csinálni. Halál. Inkább nem is gondoltam rá. Röviden: 4 szer szólaltattam meg a tűzjelzőt – ez van, ha összespanolok a tűzhellyel. 2 dolgot akartam melegíteni, azt elégettem. Ráadásul, Oszvaldóval főztem volna, akinek fontos meetingje volt. Én alapból 15 perccel később indultam főzni, utána meg kb. pánikolva fel-alá járkálva, tágra nyílt szemekkel kerestem a helyem. Kitaláltam, hogy krumpli, mert az jó. De nem tudom használni a krumplimasinát. Oké, berongyoltam az ebédlőbe, mert ott DI-osok tanultak épp. Oké, Cuba szépen megmutatta a masinát…pucoltunk krumplit. Ekkor megjelent Oszvaldó. Zárójelben jegyzem meg, végül nem lett krumpli készítve az ebédre. Szóval, Oszvaldó végül jött, csinált valami szószt, Én csináltam tésztát. Meg a salátát. De az is vicces volt, Én pánikolva mondtam, hogy nincs ötletem, mit csináljunk. Mintha, nem tudom, zuhanna a repülőgép… Rám nézett Oszvaldó, megfogta a kezem, és megkérdezte, a saláta menni fog? Mondtam igen, a reakció csak ennyi volt: Akkor kezd el. :D Emellett volt két fajta leves, és ennyi. Mikor feltálaltuk, láthatóan kevés volt, ezért elszaladtam gyümölcsöt darabolni. Gondoltam mentem a menthetetlent . A vacsoránál kiderült, hogy a gyümit vacsoránál szokták feltálalni. Cintia, 10 pont a konyhai teljesítményre. Azt hiszem nincs mese, csinálnom kell egy pánik kezelő kiskönyvet, amiben mondjuk van pár recept ilyen esetre:D Egyébként nem voltam képes ott maradni ebédre. Inkább nem ettem. :D Hát, nő létemre egy katasztrófa vagyok a konyhában… legalábbis, ami a nagy üzemi konyhát illeti. De tényleg… otthon, ha csak magamra főztem, sosem volt ilyen baj…. :D (shrek macska tekintet,benne egy hatalmas kérdéssel:ugye azért szerettek?:D)
Meló után nagyzuhanyzó, hajmosás, pancsi hegyek. Mikor visszaértem, realizáltam, hogy van privát terem. Elhúztam a függönyöket, megint választottam egy kis jazz-t, bezártam az ajtót, és élveztem, hogy mezítelenkedhetek. Táncoltam, ugráltam. Meztelenül. A szabadság mámorító hatással volt rám… . A hajamat feltűzdeltem, hogy szebben bungyorodjon, és be testápolóztam magam. Táncikoltam. Aztán megálltam a tükör előtt. Rég nem láttam magam teljes alakos tükörben, hát még meztelenül. Nézegettem. Nem, még mindig nem tetszik. De még mindig az enyém. Talán először nem zaklatott fel az, amit látok. Nem akadtam ki, vagy csordultak ki a könnyeim… és kezdtem el tervezgetni a diétámat. Egyszerűen csak elmosolyodtam. Lesz ez még másmilyen is. Tudom, de majd akkor, ha eljön az ideje. Most nem ez a fontos. :D
Megfordultam, hogy megnézzem a tetoválásom. Azt is rég láttam. Aztán feltűnt, hogy kék festékes a fenekem. Nem igazán akar lekopni a karomról sem. Ezzel semmi más bajom nincs, minthogy a szerdai uszoda kilőve.: D
Riszáltam magam még egy kicsit, már inkább dallamosabb zenére, megszárítottam a hajam, és nem sok kedvvel, de felöltöztem.
Irány a vacsi, kajci után etetés. Egy kis időt loptam magamnak pötyögésre, aztán irány a music est.
Valljuk be, Wendy, Kevin és még egy két ember nélkül… jól éreztük magunkat, de zeneileg nem ez volt a legügyesebb este.:D
Most csak úgy vagyok. Hegedű szól a magnóból, az egyik picurka lámpa ég, éppen annyira, hogy halványan bevilágítsa a szobát... Ilyenkor, lefekvés előtt, még be-bevillannak képek a napból. Arcok, mondatok, tekintetek. Találkozok néha furcsa tekintetekkel…:D Szerintem néha azt gondolják, nem vagyok normális…:D De nem is baj, néha Én sem érzem magam annak,de azt hiszem, ettől vagyok boldog.
Tök nem ide vág, de ahogy oldalra néztem, megláttam a színes ceruzákat, és nem tudok másra gondolni, minthogy tök jól néznek ki, így a tartóban az asztalomon. :D
És a színes ceruzákról a szivárvány jutott eszembe, a szivárványról meg egy saját gondolat, amit lehet már leírtak előttem, de még nem olvastam sehol:
„ A szivárvány csodájához napfényre és esőre is szükség van.” Mészöly Cintia Veronika
