Először van, hogy nem a szobám csendjében írom a blogomat. Körülöttem pörög az élet, videót néznek, az ebédlőben vagyok. Jól esik rájuk néznem.
Végre mosok. Ott tartottam, hogy fürdés után nem volt zoknim, 2 bugyim maradt, és az utolsó melltartó van rajtam. :D Éljen a kevés ruha, meg Birminghambe az egy mosógép 13 emberre. :D
Tegnap végül nem 4,5 órát utaztam, és nem vonattal. Nagyon élveztem.
10 óra után egy picivel értünk a busz pályaudvarra. Konkrétan volt 3 óra szabad időm. Leültem, az első óra hamar eltelt, konkrétan felfedeztem, feltérképeztem a terepet, és zenét hallgattam.
A második órában a tanulásé volt a főszerep. Szavakat tanultam, vannak szókártyáim, meg angol nyelvtan kiskönyvem, amit még Alexától kaptam.
A harmadik órában az ismerkedésé, és a röhögésé volt a főszerep.
Gondoltam egyet, és vettem egy doboz cigit, azon felbuzdulva, hogy megérdemlem, mert egyedül utazom, és sokat várakozok. Amíg kimentem dohányozni, a nagy táskám bent hagytam – úgy hogy lássam -, a kisebbet az értékeimmel vittem magammal. Mikor visszaértem, egy hölgy ült a „helyemen” sárga mellényben, és evett. Gondoltam elhúzom a táskám, de mondta, hogy jó helyen van. Miután elmentem, leültem a helyére. Leült mellém egy csajszi, és elkezdett szókeresőzni. Elnevettem magam, eszembe jutott a telefonom. De nem ez volt az egyetlen dolog. Utána észrevettem a free wifi feliratot, és majdnem elővettem a telefonom. :D Majd, egy fickó, hasonlóan nagy batár fehér telefonon beszélt, és pontosan előttem állt meg. Csak nevetni tudtam….De ez még nem minden. A buszon, amin utaztam, valakinek HTCje volt, és úgy döntött, végig sms-ezi az utat. És pontosan ugyan azt a hangot választotta, mint ami nekem volt az sms hangom. Ez nem is lenne baj, ha egy szórólapozós nap alkalmával, nem tettem volna tönkre a fülhallgatóm felét, és nem kellett volna egész úton hallanom… Ez olyan…Cintiás. :D
Mikor szálltam fel a buszra, a hölgy fogadott, aki a „helyemen” evett. Ő volt a sofőr. Összenevettünk, megismert. Felültem a buszra, és egy idősebb hölgy mellé ültem le. Nem sokat beszélgettünk, de megkérdezte meddig megyek, megkínált rágóval, Én meg szóltam neki, hogy szivárvány van, nézze.
A busz 20 perccel később indult, és még 20 percet késett. Közben smseztem Bobbyval, kiderült, hogy Winsteadig el kell jönnöm, itt vesznek csak fel. Nem bántam, izgalommal töltöttel, hogy fogok eljutni odáig. 6-ra kellett volna érkeznünk, 6:40-re sikerült. Körbenéztem, követtem a táblákat. Bevonaglottam egy jegypénztárhoz, kértem a jegyet, és a bácsi kedvesen közölte velem, hogy szerinte Én busz jegyet kérek, és Ő ha akar sem tud adni, csak vonatra. Upsz. Összenevettünk, és rájöttem, fingom nincs, hol vegyek jegyet.
Az első fiúcskát, aki egy pultnál volt, elcsíptem. Nagy mosoly, tudna e nekem segíteni. Hova megyek? – kérdezte. Winestead mondtam. Hogy hova? Soha nem hallott még róla. Leírattatta velem. Váo. Okos telefon elő, megnézte. Mondta, hogy az nem itt van a szomszédba, még vagy másfél óra. Mondom, tudom. De hol tudok jegyet venni – ez volt a második kérdésem is..jah a buszon, kaptam meg végre az információt, amire szomjaztam. Szerinte nincs busz, jegyezte meg, mindenesetre kérdezzem meg a walky-talky- s (nemtudomhogykellírni) fickót. Így is tettem. Menetrend tábla, és megszületett, hogy 19:15 és megy a buszom. Szuperságos.
Amíg vártam, leszólított egy fickó. Nem sokat beszéltünk, lényegében megkérdezte hova megyek ekkora pakkal, Ő sem tudta hogy mi az a winestead, pedig ő tovább ment. Aztán mondtam neki, lehet Én ejtem rosszul. Megnéztük a táblát, és felkiállt. Á, winestead, nem, nem mondtad rosszul. Egyébként olasz vagy? Nem, magyar. Állt, vigyorgott, aztán elment cigizni.
Mikor felszálltam a buszra, egy nagyon kedves sofőr volt. Így, miután leültem, gondoltam egyet, és odamentem hozzá, megkértem, hogy ha nem jelent problémát, megköszönném, ha szólna, mikor kell leszállnom. Annyit mondott, hogy természetes, és be is tartotta a szavát. :D
Elindultam, már sötét volt. Egyszer Filippe és Zu érkezett a kiával :D
Mikor megérkeztem, olyan fél 9 körül, félretett vacsora és music est várt. Ettem, énekeltem kicsit, aztán izgulva indultam a szobám felé, vajon meg van e még az ágyam. És megvolt :D
Közben Dáviddal futottam össze. Kicsit meglepődött, hogy lát. :D Aztán amíg kipakoltam, dumcsiztunk egyet.
Nagyon élveztem az egyedül utazást, és azt, hogy volt benne kihívás a végén… megtört bennem a félelem, hogy használjam azt a kicsi angolt, amit már magamévá tettem. Már nem ijesztenek meg az idegenek,és a más nyelven beszélés. :D
Annyira élmény dús nap volt, hogy zsibongott a fejem…bár hulla voltam, és boldog, nehezen aludtam el. :D és olyan nehezen is keltem…
Ma reggel úgy készültem, hogy szórólapozni megyek. De nem. Kert! Tökéletes. Az érzet, hogy jól döntöttem, a csodálatos utazós nap után nem volt kérdés, de most még jobban megerősödött bennem.
Zuhogott az eső, és Én gazoltam. Azon gondoltam, valaha lesz e ezen kívül olyan munka, aminek még a „legalja” részét, a leghidegebb-nedvesebb időbe is kedvelni fogok, úgy hogy a szürkület sem tud urrá lenni rajtam. De tényleg. Zuhogó esőbe gazoltam az épület előtti kövek között, Énekeltem, vigyorogtam. Később pedig rendet rakni, meg rendszereznem kellett helységeket. (ahol a kerti cuccok vannak, wc, nappali,raktár szerűség…ilyenek…) Már nagyon hiányzott, a rendszerező mániám éhezett, szóval, ajándék volt. :D
Sokan megkérdezték, milyen volt Birmingham. Elmeséltem, hogy jó, és valahogy mindig kilyukadtunk oda, hogy élveztem a szoborpakolást, és hogy utáltam a shop-ot, és hogy maradhattam volna, ha….
A legtöbben tágra nyílt szemekkel néztek rám, mikor elmondtam, az egész story-t.
Bobby konkrétan meg kérdezte, miért nem maradtál Birmingham-be? Elmondtam, neki, és Ő reflexszerűen visszakérdezett: Miért ez jobb? Elmosolyodtam, és azt mondtam:lehet,hülye vagyok, lehet, baj van a fejemmel, de Én ezt nagyon élvezem. :D
KERTÉSZETET AKAROK TANULNI!!! :D:D:D
Ebéd szünetbe Almuval beszélgettünk. Reggel fájt a lába, így velem üzent, hogy nem jön dolgozni meg morning spotra. Persze Wendy hivatta, és lecseszte kicsit. Ezt adta ki magából…:D Én meg nyomattam belé a pozitív enerdzsit :D
Miután a szerszámost rendbe raktam, voltak cuccok, amit hátra kellett vinnem a greenhouse-hoz. Visszafele jövet alig vártam már, hogy legyen időm, oda rohantam Hvalához, megölelgettem. Gyakorlatilag úgy örültem neki, mint egy embernek…még puszit is adtam neki „véletlenül”. Örültem, hogy újra látom.
A vacsi finom volt, Zu visszaadta a csirkefelelősséget, de Almuval felesbe. (Lehet meg mondom neki, hogy ha nem akarja csinálni, akkor visszavállalom :D) Gáborral meg Adéllal chili szószt csináltunk..illetve csináltak, mert közben Filippének a mosogató társa eltévedt valahol, szóval segítséget kért. És annyiszor volt Önzetlen velem, hogy nem is gondolkodtam. Csak így Gábor chili szósz receptjéről maradtam le… sebaj, majd kifaggatom :D
Ma este nagyon fel voltam pörögve, kimostam mindent, még az ágyneműmet is. Fél 12 körül fejeztem be. (most éjfél múlt… lassan csucsukázni kéne egyet, és igen, közben helyszínt váltottam..meg eltelt egy kis idő. :D)
Jut eszembe, beszéltem Wendyvel… azt mondta talán kaphatok privát szobát. Bobby ragaszkodik, hogy csak kétágyasat kaphatok. Meglátjuk.:D
Ami még érdekes, reggel ugye újra van morning spot-om. Egy filmet néztünk, egy szeméttelep és a modern művészet kapcsolatáról, emberi sorsokról…nehéz elmondani. Elég, ha annyit mondok: ma reggelt sírással és nevetéssel kezdtem. Ez is olyan… olyan pozitív élmény volt. Szeretem a dolgokat, amik megmozgatnak az érzelmi skálán.
Azt kell mondjam, örülök ennek a pörgésnek, ami itt van. Meg a sok embernek. Szeretek így élni.
…
és még mennyi minden vár rám… :D
Hmm, egyre inkább hagyom el a részletességet az írásomból. Nem baj. Legalább emészthetőbb. :D
Na jól van, fél 1, és Én már hulla vagyok, ráadásul holnap study nap..úgyhogy most mindenféle idézet, meg bölcselet nélküli zárás következik, röviden valahogy így:
PUSZI NEKTEK :D
