A mai nap sem indult másképp, mint a tegnapi. Szervezetem ismét bejelentkezett a reggeli órákban, hogy ideje ébredni, és én ismét tudattam vele hogy: ALUDJÁL MÁÁÁÁRR!!!!!!!!!! :)
Nagyon aktívan álmodok..Izgalmas kis éjszakai vetítések :) A ma éjszaka, leginkább a képességeimet felülmúló feladatokkal álltam szembe, és győztem le saját magam. (Ne gondoljatok nagy dolgokra, csupán csak kötélmászásról, technikai feladatok megoldásáról volt szó. :) )
10kor ébredtem meg végül. Felöltöztem, és elmentem reggeli-ebédelni, ami még nem volt. Korán érkeztem. Sebaj, csináltam egy nagy bögre teát, és kiültem Hvala alá, úgy is kíváncsi voltam, most milyen lesz.
Odamentem, megölelgettem, leültem. És ültem. Nem történt semmi extra. Kapott szokásosan a teából, nem akartam semmit másképp csinálni. DE..semmi olyat nem tapasztaltam,mint eddig.
Visszajöttem a szobába. Ana kérdezte, hogy minden oké-e, mondtam, hogy persze, mert elég hülyén hangzott volna, ha azt mondom: Áh, semmi, csak azon gondolkodom, megbántottam e valamivel a Fát, akivel mostanában sokat beszélgettem, mert ma nem szólt hozzám… Úristen, ne már. :)...PEDIG DE…:D
Elmentem vasalni, mert tegnap éjszaka, hogy gyorsan végezzek, nagyon sok ruhát raktam bele a szárító gépbe, és biza gyűrött lett egy-két dolog. Utálok vasalni. Szerencsére 2 póló és egy gatya, itt befejeztem. Ez idő alatt, még valahogy össze is olajoztam a frissen mosott ruhát, ami rajtam volt. :D
Volt egy szoknyám még…azt inkább fogtam, bevizeztem, és kiraktam a szélbe.(azoknak, akik tudják: a zöld fehéret) A felsőt meg lekaptam magamról, és bár nem sok mindent hoztam magammal,venish szappanom van. SZERENCSÉRE. Volt-nincs enyhe olajfolt.
Utána, rám jött a berendezhetnék. Mostam magamnak ágyneműt, amit itt találtam. Ezzel kezdődött. Aztán azt átpakoltam, ide, emezt ide. De jó, itt van egy képkeret, nincsen képem, semmi baj, majd rajzolok. Nem, nem tudok rajzolni, akkor majd írok. Szóval, ahogy kutakodtam, közbe, találtam egy eldugott éjjeli lámpát, és egy tök jó kis festményt – hippy buszosat, szóval, pakolásztam, és végül minden otthonosabbá vált. :)
Aztán 2-től Én voltam a hivatalos mosogató Lédi :) Nos, a tegnap esti sütis tányérokon át, a ma reggel 11-től – délután 2-ig összegyűlt tálon-evőeszközön és csészén át, a feltálaló tálcákon, tányérokon , bödönökön keresztül mindent. És ilyenkor egyedül vagyunk rá…
Gondolom nem is kell említenem, hogy eleinte meghalt, a mosogató masina- ami igazából csak fertőtlenít, de mégis sokat segít - . 20 percet nyünyürgézhettem, mire elhatároztam, hogy kérek segítséget. Andreia (direkt írom így, Portugál a lelkem) pont arra felé libbent. Mondom neki. Azt mondja, hagyjam lecsukva, aztán ha szerencsém van, elindul, de ilyenkor már nem szokott.
Elkezdtem átrendezni mindent, az alaposabb mosogatáshoz, és a mennyei hang, megszólalt. Elindult a masina… :D:D Végül kb. 2 óra alatt végeztem. :)
Aztán skype randi ősökkel, egy jó kis pacsa, körmöztem, varrtam, vacsiztam…
Visszajöttem a szobába, pizsit húztam, és olvasgattam, tanulgattam.
Ana egyszer jött, és ennyit értettem: fotót csinálni. Még kérdeztem is, hogy csak Én kellek, vagy masina is. Kiderült, hogy K. (nem tudom pontosan a nevét) csinált a honlapra képet. Tök jó, pizsiben pózolok. :)
Aztán beszélgettem Almuval, mondta, hogy mennie kell Duram-ba, hamarosan jön. Hát, tudtam, hogy ez egy ilyen játék, rendben. Aztán jött Ana. Mondta, hogy fura volt elköszönni Almutól, közel fél évre. Mennyire kérdem? Aztán mondja, hogy nem, Almu jön vissza, de Ő csütörtök magasságában elmegy Birmingham-be, és a Gaia program végéig nem jön vissza… Kicsordult egy- két könnycsepp a szememből. Megint búcsúzás, megint elválás, elengedés. Ő volt az egyetlen, akit igazából közel engedtem magamhoz (és emberi lény :) ).
Elmentem egy bögre teáért, és sétáltam egyet. Visszamentem, és dumcsiztunk. És megint kilyukadtunk oda, hogy nagyon egyféleképpen gondolkodunk. Hogy a jelenben kell élni, a pillanatnak. Hogy nem tudhatjuk, még az élet mit akar tanítani nekünk éppen most, de később meg fogjuk érteni, miért kell most elválnunk. Meg szóba jöttek a kapcsolatok is, és kb. ugyan úgy volt vele, mint Én. A saját útját akarta járni, ezért nem volt neki sem igazán kapcsolata. Szóval, megint találtunk pár közös pontot. Mondtam neki, nem is baj, hogy elmegy, fél év múlva legalább normálisan tudunk majd beszélgetni, mert jobban ki tudom majd magam fejezni angolul. Végül beszélgetve, az elfogadás hangulatában dőltünk be az ágyba, nem törődve holnappal, csak is az estével. :)
Újra korán csörren az óra…nem akarom. :) Az új ágyam, valami fenomenálisan puha, meleg, és otthonos. Nagyon jól esik most abban az ágyban aludni. Felkeltünk, elkészültünk, reggeli, meeting – újabb task - .
Rá kell jönnöm, attól még, hogy pozitívan gondolkodom a munkámban rejlő egyéb lehetőségekről, nem szeretem jobban. Nem várom jobban, hogy kezdhessem… De legalább nem murculok be tőle. :D:D
Valamint ma az internet portálok sem akartak velem együttműködni…nem egy lázadt, és nem engedte feladni a hirdetést, lefagyott, nem működött, ilyesmi…vicces. :)
11 órát ütött az óra, s Én hirtelen felindulásból felálltam. Körbenéztem, mire hivatkozva mehetnék ki 3 percre a napsütésbe. Megfogtam a bögrét, ami az asztalomon hevert. Elindultam teát csinálni. Megcsináltam a teát, indultam vissza. Egyszer Ana üvölt. Nincs kedvem főzni? Mert, hogy neki dolga lenne. Miért ne, reagáltam, csak beszélnem kell Marie-vel. Beleegyezett… Így történt, hogy Velével csináltunk ebédet.
Zseniális volt. Röhögtünk, ökörködtünk, beszélgettünk. Gondtalanul… Meséltem neki mindenről, és Ő is. Konkrétan Ana-n kívül senkivel nem beszélgettem ilyen jót és ilyen nyíltan. Ökörködtünk, nevetgéltünk, olajos kézzel kergettem.
Elindult kifelé a konyhából, mondta gyere cigizzünk. Nem cigizek, reagáltam. Miért?- kérdezte. Őszintén?hangzott fel tőlem a kérdés, majd közöltem: Mert nincs. :) Nevetett, és a kezembe nyomott egyet.
Kiültünk cigizni. Mivel a pöttyös rucit vettem ma fel – irodába dolgozok, vagy nem?-, kilátszott a tetoválásom. Megfeledkezve magáról végighúzta rajta az ujját. Beleborzongtam…húú, sűrűn kérte az elnézéseket. Semmi baj, mondtam, csak rég értek hozzám. Zavartan nevettünk. Vissza a munkához,tovább beszélgettünk, Énekeltünk…jött egy lassabb szám, oda jött, megölelt, táncoltunk 3 lépést, majd közölte: valaki meg fog látni…nevettünk, és csináltuk tovább a dolgunk. :)
Mikor készen lettünk, odajött hozzám, megölelt, és megköszönte az együtt főzést. Természeten Én is, nem lehetett nem megköszönni, tényleg nagyon jól sikerült. :)
Aztán megjegyezte, jövő héten Ő írja össze az embereket, hogy ki mit csinál, nem e lenne baj, ha főznénk együtt jövő héten is. Dehogy mondom, aztán megmancsolta a karom, gyere szívjunk el még egy cigit. Mondtam neki, hogy nem. Ne viccelj mondta. Oké, de nem tudom, mikor fogok cigihez jutni, hogy vissza adjam a tartozásom, meg igazából nem akarok venni, szóval gondolkodjon, hogy hálálhatom meg. Több sem kellett, reakció: ÁÁ, nagyon fáj a hátam. :) Nevettünk egyet, majd közölte, hogy komolyan, ha gondolom, megnyomkodhatnám a hátát. Közöltem vele, hogy ezt azért átgondolnám. :)
Nagyon mókás volt, mikor vittük a kaját. - másik épületben van a konyha, és máshol az ebédlő - Két fémtálca maradt, amit megragadtam, és kézben vittem. Pöttyös ruci, feltűzött haj, szandál, két fémtálca…Oszvaldótól meg is kaptam, hogy ma igazi felszolgálás van, és hogy csinos vagyok – persze a z utómondat nem maradt el: mindig az vagy, de ma úgy igazán…ohh..tipikus pasi szöveg :P:)
A kaja..hát végül, ez sem lett a legjobb. :) Persze Vele is most kísérletezett – szerintem, így, hogy új ember van mellettük, úgy érzik, van kire fogni, ha szar :D - , és így is volt. Az egyik kajánk – tojásos krumpli – konkrétan nyers maradt. :D Jah, meg elfelejtettünk gyümölcsöt vágni. Sebaj, vissza. Kaja be a sütőbe, gyümi darabol. :) Zseniális. J
Ebéd után, sétáltam Hvala felé. Az emelkedett hangulat miatt, most megfordult bennem, hogy ott maradok a társasággal, de nagyobb vágy volt Hvala közelsége. Leültem alá…megöleltem, megitattam, zenét hallgattunk…és elmagyaráztam neki, hogy amitől féltett, azt tegnap tökéletesen megéltem Ana-val, és mi lenne a ha a mának élnénk, és nyitna felém újra…ott maradtam még egy kicsit, aztán eljöttem..csendben, elfogadóan…nem akart megnyílni.
Visszamentem a kabátomért a konyhába, Vele a befejezetlen kajával bajlódott. Kérdezem, tudok valamit segíteni?de rá vágta, hogy nem. Aztán elmosolyodott, és közölte, hogy a háta még mindig fáj, és vacsi után ráér. Rámosolyogtam, vacsi után zene est van. Jöjjön Ő is, jó szokott lenni. Azt mondta nem szokott rajta részt venni. Közöltem vele, egy kis zene nem árt, ha jön, akkor megmasszírozom a hátát. Na ebbe beleszaladtam. Kezet nyújtott – nem sok választásom maradt, megráztam a kezét. Jövök egy vállnyomkodással neki. :D:D
Szóval ma úgy igazán megerősítették bennem a Nő érzését.
Fura, eddig..hogy mondjam, minden olyan „nemtelen” volt. Amikor beszélgettem valakivel, akkor a személyével beszélgettem, nem egy férfival vagy nővel. Érdekes volt, ma éreztem először a nemi különbséget. Nagyon érdekes...Egész sok jóképű fiatalember van itt. :)
Mondjuk, az embereket már nézegettem, meg a kapcsolatokat ,itt. Nagyon érdekes és sokszínű. Van olyan pár, akik le sem tagadhatnák, hogy együtt vannak… sokat vannak együtt, társaságban is. Aztán vannak a „halkabbak”, akikről csak onnét tudod, hogy egy pár, hogy látod Őket, mikor egymás mellé kerülnek, ahogy egymásra néznek, és észreveszed az óvatosan váltott csókjukat. Aztán van az a kategória, aki reggel kéz a kézben jelenik meg, esetleg sorban állás közben látod őket puszit váltani, aztán eltűnnek. Van olyan is, akit ha nem láttam volna szájra puszit adni egymásnak, nem mondanám meg, hogy egy pár… meg persze van szerelmi 3-szög is… meg, olyan, akiről lerí, hogy tetszik neki a másik, de ezt nem akarja vagy meri mondani a másiknak…
Történt ma még, hogy Zu-nak elzsibbadt a lába, de Ő ezzel nem törődve elindult…végül a hátamon kötött ki, mert kificamította a bokáját… („magassarkú” szandiban, és miniruciban szambáztunk az ebédlő elé… :P:D) Aztán pihentettük, jegeltük, és most jobb. :)
Munka vége után, megint a köldökzsinóromat ápolgattam :) – Ősök skype randi… :D :D
Vacsi, és most úgy néz ki, nem megyek el a szobáig se, mert kezdődik a hétfő esti zene-bona, és Ana megkért, hogyha van kedvem maradjak, mert az utolsó zene estünk , együtt….
Szóval zárom is soraim, és átadom magam a zenei estnek… :)
Hatalmas Ölelés Nektek!
….és bocs az állandó szófosásért…. :P
