Ma szörpivel és a fesztivál poharammal kísérem az írásomat. Happy a vállamon. Teljesen, mint egy felnőtt, nem? :D :D :D – és most elképzelem, ahogy olvasni képes gyerekem kezébe nyomom a könyvet, elkapom az egyik plüss állatkáját, oda kucorodom mellé, és lágy hangon, hatalmas szemekkel annyit mondok majd neki: Tündéreset szeretnék ma este. Ő pedig nagylelkűen felajánlja 3 kedvence közül az egyiket, s annyit mond majd nekem: Anya! Te örökre gyerek maradsz, ugye tudod? :D Hatalmasat kacagunk, s elkezd olvasni. Mikor elfárad, csak annyit mond majd: Ideje aludnod, holnap korán mész dolgozni. Álmosságot tettetek majd, s nyüszörgök. Erre Ő: Ne,ne nyafogj anya, holnap folytatjuk, ígérem. Puszit nyomok neki, s mire kilépek az ajtón, Ő már alszik is. Mikor bemegyek majd a hálóba, az apja annyit kérdez majd: Melyiket olvastattad fel vele, Te, Örök gyermek. Gyere ide, hagy adjak egy csókot. S Én mosolyogva, elalszok a kedvesem mellkasán.
Szóval a mai nap. Mivel az ajtón túl a másik szobába már vendégem van, s nem akarom, hogy Ő is 4-szer keljen reggelente, nagyon megfontoltan, kiszámoltam, hogy 7:55-ös kelés, tökéletes lesz a tollasaimnak is, és nekem is. Bár az első csörgésre nem, de a másodikra már kint is voltam az ágyból.
A hétvégi etetőszerkó (pizsi,gumicsizma,kabát), 2 perc és már úton is voltam. Igyekeztem rettenetesen halk lenni, nem akartam felkelteni Petyát.
Verőfényes napsütés köszöntött. Simogatott, kényeztetett, megszeretgetett. Nagyon hálás voltam neki, s bár alig vártam, hogy újra ágyban lehessek, lelassítottam, s kényelmesen, komótosan jártam végig a reggeli útvonalamat. Ma Marie jegyezte meg, hogy érdemes lenne tükörbe néznem. :D
Mikor befejeztem az etetést, már teljesen ébren voltam. Megkávéztam, megreggeliztem, s megterveztem a napomat. 1 óra múlva tértem vissza, azzal a tervvel, hogy felveszek valami rendes ruhát, s megvalósítom a terveimet. Kezdtem volna nekiállni, amikor rájöttem, hogy át kell caflatnom a szépségen, mindenféleképpen, így inkább adok még neki is és magamnak is időt, ledőltem hát az ágyra. Zenét hallgattam – szigorúan mp3-ból - , gondolatban leültem Hvala alá, s már aludtam is. Megébredtem, bóbicáltam, álmodtam…11 körül nem bírtam már tovább, kilestem, bár sejtettem hogy Csipkerózsikám még szunyókál. Gondoltam egyet, kinyitottam az ablakot, s innentől kezdve azon keresztül közlekedtem. :D
Meglestem a mosógépet – sikertelen próbálkozás 1 - , meg elmentem fotózni kicsit. Jó volt egy kicsit élvezni a napfényt, a fényképezés adta örömöket, és még a magányt is. Volt, hogy kiterültem a nap által már forróra melegített mezőn, vagy épp a kert adta alma, édes vagy épp savanyú ízét élveztem. Voltam a szellemházban is, hogy csináljak egy-két fotót. A napokban minden lomot odacipeltek, így már nem ugyan olyan, mint amit Én el akartam csípni, de azért készült egy – két kép. Van köztük egy, ami nagyon érdekes… Művészképnek mondanám, mivel egy madár csontváz van rajta…
Volt időm gondolkodni, tisztogatni az érzéseimet, meglátásaimat, levonni a következtetéseket a mostani eseményekből… Rá kellett jönnöm, hogy bizony a pozitív dolgokat is ugyan úgy fel kell dolgozni, mint a negatívokat… Nagyon sok jó dolog történik, nagyon sok kedves szót kapok… :D
Lényeg, hogy ma olyan, ember mentes, gondolkodós hangulatban indult a délelőtt…
Megebédeltem olyan fél 2 magasságában, elmentem megint megnézni a mosógépet – siker! :D - , és visszamásztam a szobámba. – Hihi, szó szerint :D - Gondoltam kilesek, meglátogatta e már a Herceg Csipkerózsikát, mert Én már takarítanék. Ahogy kinyitottam az ajtót, azt hiszem, rásegítettem Álomszuszékom ébredésére… de csak egy kicsit. :D
Nálam beindult a takarítási kényszer, s bár nem tudom, hogy sikerült, de szerintem egy órát minimum sikerült takarítanom, ha nem többet. :D
Utána családi életem ápolgatásával foglalkoztam, Mamzival és Papeskuval töltöttük a délutánt… persze skype-on... manapság már… :D
Meg majdnem voltam futni…:D
Etettem, beszélgettem neten, majd teletöltöttem a saját pocimat is (…), aztán, mint aki ott sem volt, jöttem a szobámba… Hiába,a mai az egy ilyen nap… :D
Fürödtem egy hatalmasat, teljesen hallucinációmentes volt. Csupán csak játékkal telt. Buborékokat fújtam a tenyerem segítségével, és némelyik olyan „erősre” sikerült, hogy pattogtattam a tenyeremen. :D Miután kijátszottam magam, visszajöttem, megnéztem a képeket, amiket csináltam, bepakoltam holnapra (úgy tudom, szórólapozni fogok), összekészítettem a ruhám, és nekiláttam élmény beszámolni. S most nagyjából ennyi is.
Megyek, ledőlök. Most olvasni sincs kedvem. Egy cigi jól esne, de hiába, tegnap elszívtam az utolsót. Ilyen az, ha van cigim. Egyszerűen képtelen vagyok kontrolálni, hogy mennyit szívok. De ha elfogy… néha eszembe sem jut. A mai nap pl. most jutott eszembe először. Ha tudnám kontrolálni…
Beállítottam az ébresztőt…7:00…és átállítottam a szundit 7 percre. Nem, nem, semmi logikája nincs, csupán csak szeretem a 7-es számot. Na jó, egyre gyagyább vagyok, ennek véget kell vetni! :D
Jó szunyat, Kedveskéim!
