Komoly feladatnak hangzik. Néha részleteiben kirajzolódik a fejemben, miket akartam írni, néha meg 3 mondatban el tudom mesélni. Csak az a baj, hogy amikor kirajzolódik, és tök szívesen leírnám, nem igazán van rá lehetőségem. De ha elkezdem, úgy sem tudom abbahagyni. :)
Van egy részletem a Pénteki napból, pötyögtem, de időm nem volt felrakni netre. Ezt meghagyom így:
Lássuk csak, az éjszaka, 3 óránként felébredtem. Pedig mindent megtettem, hogy aludjak.
Dávidot elcsaltam Pingpongozni, meg egy nagyon picit püföltem megint a bokszzsákot.
Mégsem voltam elég kimerült. Felkeltem, 11-kor, 2-kor, meg 5-kor. Minden óra 14-kor pontosan. Aztán persze a fél 7-es felkeléssel már megszenvedtem, és végül 7kor pattantam ki az ágyból…
Reggel a szokásos menetrend. Átmentünk az irodába, csináltunk egy órás nagytakarítást, aztán meg meetingünk volt. Elmagyaráztam a véleményem a dolgokról, de süket füleket találtam. Látták, hogy meg vagyok illetődve, mert nem látok annyi lehetőséget a dologban, mint Ők.
Elmagyarázták, hogy majd összespórolják a pénzt, és hogy nehogy már feladjam ilyen könnyen. Csináljam makacsul, kitartóan. Falhoz lettem állítva. A portugál kiscsaj mellettem 103 kontaktot csinált a héten.(Én két nap kieséssel 5-öt) Félelmetes.
Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy sürgősen változtatnom kell a hozzá állásomon, mert itt úgy gondolják, meg lehet csinálni, és azzal, hogy makacsul ahhoz tartom magam, hogy nem lehet, lehet, hogy magamat igazolom, de többet nem érek el vele.
Szóval mantráznom kell, hogy igen, meg tudom csinálni, megtalálom az utat, ami a legmegfelelőbb, és fasza marketinges leszek. Konfettit!
Azt hiszem ehhez egy kicsit több idő kell. :D
Hmm…Az jutott eszembe, hogy lehet van egy rejtett agresszív Énem. Mióta kipróbáltam a bokszzsákot, esküszöm, úgy érzem, igénylem. Most is mennék, de 8-tól kötelező jelenés van, meg most vacsiztam, úgyhogy nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Meg a task-ot is meg kéne írni…
Holnap lesz egy hete, hogy itt vagyok. Egy hete. Hogy rohan az idő.
Tudjátok mi hiányzik nagyon? Az ölelés…azt hiszem, „túl” sokat csináltam, és most „túl” nem csinálom…Holnap elkapom Hvalá-t, talán nem bánja majd. :) (Hvala, a kedvenc fám, ha valaki nem tudná, vagy érdekli)
Ennyi lett volna a Péntek. A 8 órási megjelenés egy előadás volt, egy projektet megjárt hölgyemény előadásában.
Érdekes volt, itt egy kisfilm róluk: https://www.youtube.com/watch?v=jgBn721ZDoM :)
Szombat:
Vártam a nagy munka hétvégét, de nem volt. Programot csináltak, nagyon sok mindenről beszéltünk, átbeszéltük, brain stormingok, ismertetők, mindenféle. Élvezetes volt nagyon. Aztán este játék volt…és ott..a játék közbeni beszéd közben megtört valami bennem, pozitív értelemben. Felszabadultam.
Utána elvileg filmet néztünk volna – Ghandit – de nem volt feliratunk, és mindenki olyan álmos volt, hogy elaludt. 10 körül be is fejeztük a filmet, Anával a szobatársnőmmel ahogy mentünk a szobánkba a hidegben, megébredtünk…és elkezdtünk beszélgetni. De nagyon sok mindenről. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokat el tudok mondani…kiderült, hogy nem csak a gondolkodásunk hasonló. Ő is hasonló dolgokon ment keresztül, pl. Ő neki is blokkolt az agya ha angolról volt szó, meg stb. Érdekes. 2 óra beszélgetés után, lefeküdtünk és nevetve közölte, hogy Ő tud még egy közös pontot. Megkérdeztem mi az, és felmutatta az éjszakai fogszabályzóját…nevettünk, és végre aludtunk.
Vasárnap:
Egyszerű nap volt, de számomra annál érdekesebb.
A nap elején volt egy nagyobb „tanuló időnk”, ami szintén inkább csak bevezetés volt.
Asa – ejtsd:Ószá – Svéd…vagy valami ilyesmi. Szóval Ószá elmesélte az életét. Milyen projektben, hol, mennyit , eljött, visszament, szerelmes lett, gyermeke lett, de vele együtt folytatta. – Képzeld: a babával együtt, egy háborús övezetben, egy táskával. Le a kalappal.
Az „előadás” végén, Őszintén köszöntük. Csak egyet nem értettünk. Miért nem írt már könyvet?:D
Utána mostam, tanultam. Vacsi után ki voltam írva mosogatásra. Egy magyar leányzóval kaptuk meg a feladatot. Nah, hát a vele való beszélgetés is hasonló volt Ószáéhoz. A teljesség igénye nélkül: 18 országban volt, és 11-ben (+-1) lakott. Dolgozott hajón, és volt ennek a sulinak egy testvériskolájában is. Akkor Afrika, most Indiába tervezi…
Hát, ezek után ne érezd azt, hogy az álmod éppen valóra válik??? Ne mááááááárrr :)
Aztán meg Osvaldóval beszélgettem. Kora nincs fickó, 40 évei körül járhat, de nem esküdnék rá. Szóval, Ő angol tanár. Aztán beszélgettünk. Aztán megbeszéltük, hogy segít. Kértem, hogy javítson ki, ha valamit rosszul mondok, meg ilyenek, és így is tesz. Nagyon sokat segít nekem. :)
Krisztofína is cuki, bár vele már nem beszélgettem vasárnap este, hanem elvonultam házit írni, úgy este 10 – 11 magasságában. J
Szóval Krisztofína, egy nagyon fiatalka leány, 18-19 körül lehet, és mielőtt belefogott volna az egyetembe, eljött. Szülei a Dán testvériskolában tanárok. Ő meg eljött ide. Hát, szemtelenül jól beszéli az angolt. Na Ő még az, hogy kérdezek valamit, például, hogy van angolul hogy kör, elmondja, majd még hozzá teszi, hogy hogy van a háromszög, meg a négyzet. Aztán random 20 perc – fél óra után megkérdezi, hogy emlékszel e rá. Zseniális kiscsaj. :)
Visszatérve a házira…szóval, olyan éjfél körül végeztem vele. Aztán úgy felpörögtem, hogy gondoltam még tanulok szavakat. Szar felettem a lámpa, még lusta voltam megcsinálni, úgyhogy fejlámpával olvastam…és aludtam el. :)
Hétfő:
Ma reggel mondta Ana, hogy próbálkozott a lehetetlennel, hogy leveszi a fejemről, meg elveszi, de ahogy odalépett, megmozdultam, átöleltem mindent, így nem tudta levenni rólam. Cuki.
Szóval hétfő, akkor meló. Bár hiányoltam az énekelős reggelt, de sebaj. – máshol kezdődött most a reggel, másik terem, másik tanárral.
Elkezdődött a nap. Marie, még Pénteken lefordíttatott velem egy körlevelet, amit azt mondta, elküld a régi érdeklődőknek, hátha valaki visszaír, vagy aktuális lesz.
És volt nem is egy érdeklődő. Meg volt egy két nekem eső. Meg volt egy-két vita partner.
Imádtam a mai napot. Főleg a „problémásabb” leveleket.
Nagyon sokat tanultam ma a látásmódról. Magamról. Megint. A végén olyan levélváltásaim voltak, hogy…áh. :)
Élveztem, hogy megismerhettem a másik oldalt is. Hogy Én kaptam a leveleket. És tényleg, volt a köszönés nélküli: mi a következő lépés? És semmi aláírásos levéltől, az angol levelen át, a szépen fogalmazotton keresztül, egészen az egyszerűbb, lényegre törőbb-től…a nagyon elgondolkoztatóig. Utóbbiak voltak a „problémásabbak”, de IMÁDTAM. Volt, aki írta, hogy mondjam el, hogy ez neki miért érné meg? Volt aki leírta, hogy itt és itt tart,és miért pont rá lenne szükség? Zseniális. Zse-ni- á – lis.
Egoistán hangozhat, de idéznék az egyik levelezés utolsó soraiból:
„Köszönöm a válaszát, hálás vagyok, amikor ilyen emberekkel "ismerkedhetem" valamilyen formában, akik ilyen "elhivatottsággal" tudnak írni, beszélni a segítésről.
Na, így már van az embernek kedve dolgozni. :)
Lássuk csak, mi van még….
Jah, igen. Hvalával nagyon összespanoltunk. Miután írtam, hogy el fogom kapni, így is tettem. Az ebéd utáni 30-40 perc a kettőnké. Kaja után egy bögre forró tejeskávéval leülök alá, megölelgetem, rakok be valami lágy zenét, és kikapcsolom az agyam. Nincs semmi..csupán a néha feltörő, Cintiás gondolatok. Mint pl ez:
Vajon a fáknak muszáj összeérniük,vagy van választásuk?Netalántán képesek lennének féloldalasan nőni,h ne èrjenek egymáshoz?Szerintem igen,csak nem akarnak...mert bölcsebbek,mint mi.Az embert is szìvesen látják a lombjaik alatt,pedig pusztítjuk őket...vajon valaha megismerjük majd a feltétel nélküli végtelen szeretetet?
És ehhez hasonlók. Azóta el is vagyok. Bár valamelyik nap, akarva karatlanul fejbúbon pusziltam a spanyol csajszit, erre megköszönte :) Aztán megölelgettük egymást. :)
Kiraktak az irodából – mert nekem ott kell meló után blogot írni :)
Átjöttem a konyhába, és zene est van…valamiért nagyon kevesen vagyunk, de így is élvezetes. :) Jó hallgatni Őket. Most élvezem hogy kimaradok belőle, és csak szemlélem. :)
A mai nap 1 idézet és egy bölcsesség kopogtatott be hozzám. Mind kettő a “problémás” érdeklődőkkel való beszélgetés folyamán került elő.Íme, ezekkel búcsúzom:
“Mindenkinek van igaza” – Fodor Ákos
“Egyetlen egy dolog, ami örök: a változás.”
Ölelés nektek! :)
ui.: azért az emberek itt is emberiek..ahogy még "szépítgettem" itt a dolgokat - wordből rakom mindig át ide, szóval ahogy eltüntettem az óriási szüneteket, pontosan az asztalom elé állt valaki, pontosan úgy, hogy mindenkit kitakarjon. Hozzáteszem, mivel kevesen vannak, bárhova le tudna ülni, bárhova oda tudna állni...de Ő pontosan elém. :):)
