Hello!
Megérkeztem az új világba.
Most vagyok itt kb. 24 órája, ebből nyolcat átaludtam. Mélyen, nagyon mélyen.
Az emberek egy másik nyelvet beszélnek, bár többen akadnak, akik értik az Én nyelvemet is.
Mindenki nagyon – nagyon kedves. A hely, ahol lakom, csodaszép helyen van, a környezet egyszerűen varázslatos. A szoba 6 ágyas, de ketten lakunk benne. Minden nagyon egyszerű. Kb., mint egy jobb fajta kempingben. Csak itt minden tisztálkodó helység koedukált.
Az itteni emberek nyelvét jobban megértem, mint számítottam rá, de nem annyira, mint amennyire szeretném. Ez teljesen pozitív számomra, jobb, mint vártam. A fejlődés pedig rajtam áll.
A hírek, amiket a „szelek” súgtak, már nem ennyire pozitívak. Mielőtt megérkeztem ide, hol túl idealizáltam a dolgokat, hol pedig túl borúsan láttam. A végeredmény, pontosan a közepe.
Nem olyan „szép”, mint ahogy sokatoknak meséltem róla. De nem is túlélhetetlen.
Nehéz hosszú távú következtetéseket levonni 24 órából, de mindenképp kiderült, hogy ami a fejemben élt, az ismételten egy túlfantáziált világ. Hiába, örök álmodozó és idealista vagyok. :D
Kíváncsi vagyok, végül mit tartogat számomra az élet, miért sodort ide pontosan. Mi a terve velem. Nagyon sok tervvel érkeztem ide. Nagyon sok már kizáródott. Pl., hogy 2,5 év után itt folytassam a pályafutásom. Ezt már most tudom, hogy nem lesz így. De azt tudom, hogy ezt a 2,5 évet végig akarom csinálni. És nem, nem lesz olyan „egyszerű”, mint gondoltam. Illetve, pont, azok a dolgok, amiket egyszerűnek gondoltam, azokkal kell megbarátkoznom a leginkább. Amiket meg nehéznek, azok meg itt, benne, már egyszerűbbnek tűnnek. :D
Nem lesz olyan kiképzés, mint amiről álmodoztam. A tanulás sem úgy lesz tanulás, ahogy elképzeltem. Semmi sem úgy lesz, mint ahogy elképzeltem. Illetve ez sem igaz. Hogy van hol aludnom, hogy van mit egyek, és hogy dolgozni kell. Ez a 3 dolog, úgy van. Ezen kívül semmi sem.
Mégis kaland, mégis új, mégis más…és nem egyszerű és monoton. J
24 órája vagyok itt és már tanultam és tapasztaltam. Magamról, másokról, a világról.
Új helyzetek, új érzések, alkalmazkodás a triliomodikon.
De élvezem, élvezem, hogy mindennek máshogy van értéke, élvezem, hogy tanulom a fél lábbal a földön állást….(mert nem, nem akarok két lábbal állni rajta :P)
Azt hiszem, bármi is fog történni az elkövetkezendő időben, ez a legfontosabb. Hogy mindig megtaláljam azt a részét, amiért élvezem.
Ma reggeli után, - ami 11kor volt, mert vasárnap van - , ott maradtam, és végül zenebona lett a vége. Ének, tam-tam dob, gitár. Egy várossal odébb.. – nem tudom a nevét – pedig kalóz fesztivál volt, ahova kilátogattunk. :D
Holnaptól indul a kemény meló, hétfőtől – szombatig. Lehet, nem is tudok majd jelentkezni, nem tudom. Tulajdonképpen nem tudok semmit. De ez jó. Megtanít a jelenben élni. Úgy igazán. :D Mindent megtudok, amikor meg kell tudnom. Pl., mesélték, hogy itt úgy működik, hogy szólnak, hogy át kell utaznod mondjuk akármelyik másik városba dolgozni, és adnak kemény 10 percet, hogy mindent bepakolj, és „összerakd” a „lakásod”, ami a táskád..
Szóval egy másik világba csöppentem, ami sem nem rosszabb, sem nem jobb…egyszerűen csak teljesen más. :D
